„Vöröslő korallok integetnek,
Messzebbről ezüst halak derengnek”

„ma a fák közerkölcse kifogástalan
ma nem tüntetnek a kormány ellen
ma a háború vércséi vijjognak felettünk
s tömött sorokban vonul fel a félelem”

„szirmot bont a virág,
egyszerre a szél is zene
lesz, lágyan simogat lehelete,
és vidámabbak fent a csillagok,
ha eljön az este.”

„neked már arcod sincs,
már évek óta csak álarcaid vannak, maszkok,
azokkal pedig nem lehet mit kezdeni”

"támaszd fel a köveket
mondd: járjanak
oltsd beléjük a küzdelem
az akarat erejét"

„minden tudásunkkal fölvértezve sem
bírjuk feltérképezni sejtjeink
évmilliókon átbukó,
lélegző esőerdejét”.

Azóta várnak lenn a föld alatt,
a győzteseket megbolondították,
egymással szembe is fordították,
a Csillagfejű Szárnyas lényeket

“mint a gáz, tágulni kezdek,
elhanyagolhatóságig ritkulok,
és elvegyülök a sötétanyaggal”.

az igazán
sokatmondó
snitteket kivágják vagy
technikai okok miatt
eleve láthatatlanok
maradnak

mintha légszomjas
tölcsérbe préselődne
árnyékos falak mögül
felpattan a Nap

„Egy sötét, úszó test közeledik
és távolodik egyre.
Fedélzetén ki-be sétálnak
a világ hírei”.

„S rögtön, hogy létrejő a lét:
az én-em a te-d s az ő-je
kilátogat a létbe
hogy magát felderítse
s a létbe beleszője”

“Te vagy alattam az avar,
melyen meztelen talpam csúszik,
kocsimnak te vagy a Dakar,
benned mindenem partra úszik”

Ablakok nyílnak, nekem mind koporsó,
de akit beszögeztek, annak deszka, fém.

A tenyérből indult, az égig ér,
kezemben ringatott eleven erő,
feloldhatatlan vagy, ne félj,
ahova megyünk, ott nincsenek utak,
csak a betelt idő és a tér ígérete jóslatok helyett

Szavak, szavak, golyó-özön,
Csak vaktában lövöldözöm,
Nyugodtan, hisz vaktöltény mind,
Pehely lesz, mire megérint,

az élet teletűzdelt tragédiákkal
s másé fájhat-e jobban a miénknél

Különben megfagyunk,
mint a korai madárdal,
és szívünk millió gyilkos szilánkkal
szórná teli a megmaradt világot.

Vártam,
az életemet kísértő
örökös félhomályban.

Csak megvárod, amíg eltűnik, mint a
szemedről a könnyek miatti homály.
Közben nem kérsz enni, inni, már
várakozás közben jóllaktál.