A hazám a túlparton van, a vonat
kínos lassúsággal halad a rozsdás,
évtizedek óta didergő hídon,
fák a folyó mindkét partján, fák,
a határt elmaszatolja egy hullám.

Varga Melinda verses beszámolója a titokzatos Centauri kolozsvári estjéről

Most kell felnőnöm
Hogy megtanuljak gyermekül

Valahol van egy tükör,
vakít, ha belenéznek,
és egyre mélyül a kör.

Mikor egyenként szétesnek,
visszaadják lelküket a formák.
A költészet, az ima, a zsoltár.

hiszek a higanytavaszban
hiszem hogy a betonfalakban
még rengeteg vas van
hiszem hogy egy rongyszatyorba
a boldogság beleférhet
és ha a tollpihék földet érnek
már nem fehérek

Varga Melinda verses beszámolója György Alida Bretteréről

a vállalkozás eleve megalkuvás.
A kétszeres áttétel a felismerhetetlenségig gyúrja az anyagot,
hazugságok a hitelesség szolgálatában.

hajítottál már követ bükkfának?
az erdő akusztikáját ismered?
melyik ágon ül, s mit énekel
a levélnyi istened?

más nyelven beszél a lélek és a test
s amíg nem tudunk elszámolni
életünk retusált képeivel
újra és újra felszínre törnek
a defektes tegnapok

Varga Melinda prózaverses beszámolója Kollár Árpád, Kovács András Ferenc és Markó Béla székelyudvarhelyi irodalmi estjéről.

akkor is szeretlek, ha a ruháid
úgy állnak rajtad, mint vasvillával találomra
egy kupacba dobált turkálós göncök,
azok is, turkálós göncök,
de te is tudod, hogy van, aki turkálóból
is úgy öltözik, mint Lady Diana,
máson meg a legdrágább szalonok árui is
úgy lógnának, mint tehénen a gatya

Miattad vagyok olyan, mint a nomád alkoholisták:
magzatpálinkát iszom,
és gondolkodom, akarja-e a múlt,
hogy megváltoztassák.

a vers nem gyors-leves,
superglue sem ragaszthatja össze
a sorok közti hézagot.

parazsat szítva tüzeket gyújtva
lappangó álom ereje szálljon
derítsen eget a kétség felett

Az év legizgalmasabb versképeiből válogattunk olvasóink körében népszerű költőinktől és műfordítóinktól, a versrészletek néhol dialógusba lépnek egymással.

Teremtsen ott csöndet, aki akar,
s van kedve visszanézni a talmiságra.
Ide bármi, csak a múlt ne költözzön vissza!

Minden ünnep
a múlt
jelen idejű ajándéka.

rossz hírek jönnek napkeletről
a bölcsek nem zarándokolnak
álmodoznak új bábelekről
számláznak mennynek és pokolnak

de tolvajnak nem mi születtünk,
hanem a harmadik, az az ismeretlen,
az a világtalan csavargó,
aki úgyis ott liheg a füledben
és lehallgat téged minden pillanatban.