„– Azt ott, ugye, nem akarod itt használni? – kérdezte Roland, a Lék tulaja a pult mögül. Láthatóan nem várt választ, folytatta a kiszolgálást, a Lék közönsége azonban mereven bámulta a kamerást. Aki mögött érkezett egy nő is, és most gyors megbeszélést tartottak.”

„Képzeljünk hát el egy fiatalembert, aki vasúti szabadjegyével fölszáll a Nyugati pályaudvaron a Kolozsvár felé induló vonat első osztályára, helyet választ egy üres fülkében, könnyed mozdulattal feldobja a csomagtartóba a 10 millió micsodával tömött utazótáskáját, a fogasra akasztja felöltőjét, előveszi újságjait, és békésen olvasgatva megérkezik Kolozsvárra.” – Selyem Zsuzsa novellája.

„Estefelé behúzódtak a pajtába, amely mostantól lakhelyük lesz, ki tudja meddig. Azt sose gondolták volna, hogy legalább tíz esztendeig. Ennyi maradt meg a múltból, amennyit láttak maguk előtt: a megégett ágy, néhány lábas, fazék, serpenyő, evőeszköz, egy láda, amely megvédte a szennyest. Azok, alsónemű, kapca, gyolcsing, derékkötő a kötélen száradtak odakint.” – Részlet egy készülő regényből

„Most van a fényóra. Add ide a képet! Csak két percre. Vigyáznék rá. Beletartanám a fénybe, és az összes részletéről lenyomatot készítenék. Utána visszaadnám.”

„A szomszéd rögeszméje, hogy a kutya veszett, és meg fogja harapni őt. Hiába mutatta Szofi néni az oltási könyvet, hiába kérte, csináltassa meg a kerítését, Verős János bácsi csak kötötte az ebet a karóhoz. Akkor Szofi néni felajánlotta, majd ő megcsináltatja a szomszéd kerítését. A bácsi dühödten elhajtotta, ne merjen az ő kerítéséhez nyúlni, mert kihívja a rendőrséget.”

„Mert Svédország még ebben is harmadik utas, talán még Finnországban működik ugyanaz a rendszer, hogy a postásnak a lakás ajtaján lévő patkányfogón kell bedobnia a levelet, s nem lent a postaládába. Féltem a svédektől. Féltem, hogy rálépek a kutyára, macskára, egérre, a svédek mindenféle háziállatára, és szóvá teszik, és nekem válaszolnom kell.”

Könnyen lehet, hogy Goethe a Phorkyasok, az egyetlen közös foggal és egyetlen közös szemmel bíró öregasszonyok alakjában az utópikus szocializmus köztulajdon-eszméjét gúnyolja ki. A szerepben Kulka János öregasszonyként ijesztgeti Helénát, vagyis Bodnár Erikát. – Márton László levelei a rendezőhöz a Katona József Színházban színpadra állított Faust megszületésének kulisszatitkaiba avatnak be, részletekkel az újonnan fordított műből.

„De sok minden jó Magyarisztánban. Jó a kolbász, jó a pálinka, és van kiskapu. A nagyobb kapu természetesen jobb, de ahhoz, hogy valaki a nagyobb kapun mehessen be, rokonok kellenek.”

„Nadin gyermekkorától gyűjti befőttesüvegekbe a különféle hajszálakat, a körmöket, a szőrcafatokat, illetve növényeket és földdarabokat, melyeket kiszemelt személyek elégetett fotóival fűszerez. »Rituális befőttek.« A rongyokba csavart kövek, ásványok, horgok és woodoobabák mellett szép számmal sorakoznak már mélységes szekrényében…”

„És ekkor tényleg belép Árpi a madárszemével, csillogó hajával, kinézek az ablakon, látom, odakint süt a nap, Árpinak mégis vizesen csillog a lelapult haja, és már lép is ide, előbújnak sárga fogai: Aki nem mer, az nem nyer, irtó bátortalan ember, mondja…”

„A maradék pálinkát még gyorsan leküldtem, mert sajnáltam volna elveszejteni egyetlen cseppjét is. Így viszont ugorhattam ki jobbra, és csaphattam halántékon az egyik okost, a másik még be is segített azzal, hogy előre lépett, vagyis felkínálta a nyakát, amin végig is húztam az üvegcsonkot.”

„A Tanár Úr nem szereti, ha közben a hajába markolok, mert kopasz. Nem szereti, ha csukva van a szemem, mert nyitva jobban látja. Nem szereti, ha túl sötét van, mert sötétben rosszul lát. Nem szereti, ha túl világos van, mert úgy én látom túl jól.”

„Még volt egy barátom Szemrán kívül, a Mühlstein Jakab. A lutheránus, magányos legény szőlőkben kapált kis pénzért, meg Pilonnak, a cérnahangú, de bivalyerős kalmárnak pakolt árut hébe-hóba. Felesége, a mélyhitű Theodóra, halk szavú, félénk ibolya volt, s nem is tudta, hogy mikor urával finom sétát tesz a kertek mentén, az összes férfi a legutolsó rabszolgától az agg rendfőnökig megvadul.”

„– Évekkel ezelőtt történt, fogszabályzót hordott. Nem tudták időben eltávolítani. Persze, hogy nekem kellett megoldani. Épp csak egy pillanatra fordultam el, már meg is harapott a bestia. Azelőtt sem voltunk túlságosan jóban, de ez azért túlzás volt. Fertőzést kaptam. Két hétig nem dolgozhattam.”

„Még örülni kell, ha az eredeti jöttmentek közül felbukkan valaki. Mert már mind nyugdíjas, aztán ingyen idezötyög a vonaton. Megjelennek már áprilisban, kapirgálnak picit, és azt hiszik, otthon vannak. Az van otthon, aki itt él.”

„Másik, hogy nincs magyar burleszkfilm. Sőt, már a világon szinte teljesen kihalt ez a műfaj. Egyáltalán, az egész művészet kihalófélben van, naponta több műfaj hal ki. Nincs például trubadúrvers sem, de ezt kevésbé sajnálom. De a burleszkre szüksége van a magyaroknak! Majd én megteremtem.” – Szilágyi-Nagy Ildikó fotóregénye, 5.

Márton László és Schilling Árpád levelezése a Katona József Színházban színpadra állított Faust megszületésének kulisszatitkaiba avat be a műfordító szemszögéből. Az újabb levelekből kiderül többek között, miféle szajhák voltak Goethe értelmezésében a Lamiák.

„Aznap épp senki másnak nem volt ott lent semmi, egyszóval pangás volt a klubban, ezért amit megvettem ötszázért, ezerötért el is tudtam adni. Akkor este arra gondoltam: mekkora egy király ötlet volt ez tőlem! Vitték az anyagot, mint a cukrot.” – Részlet Molnár Lamos Krisztina készülő kisregényből.

„A Lány narkolepsziás (is). Bizonyos napokon és állapotokban: ornitológus, darugép-kezelő, origami-kedvelő, fotómodell, statiszta, gésa-tanfolyamos szusi-kóstoló, web-szexmunkás, szabadbölcsész filmesztéta (egyik szeretője homiletika-professzor, a másik pultos-díler).”

„Vajda sokat szöszmötölt a kulccsal, a zár a sok használattól kopott volt, nehezen nyílt. Amikor végre belökte az ajtót, egy patkányt vélt megpillantani, mely épp a sarok felé iramodott. Talán ez az a patkány… futott át Vajda agyán, miközben a bicikliket szemügyre vette.”