„Egyszer minden játék véget ér, így mi is beragadtunk egy nagyobb társaság mögé. Nem csüggedtünk, hanem totyogni kezdtünk, mint a pingvinek, talán még csücsörítettünk is. Aztán az előttem lépdelő nő lába mellé esett valami. Lendületből lehajoltam érte, és abban a pillanatban éreztem, hogy baj van.”

„Ekkor bukkant fel a nő férje. Mi van itt, állt meg kérdőn a felesége mellett. Ki ez az úr? Mosolygott. A nő felállt, mondta, hogy az úr gyereke dobált homokkal, igen, a fiad haját teleszórta, szóltam, hagyja abba, erre az úr idejött, fenyegetett.” – Kalász István novellája.

„Aznap, amikor két tanító néni összeverekedett a tanáriban, mert egyikük harminc forinttal több fizetést kapott, a férfi fölmondott, és megfogadta, hogy soha többé nem teszi be a lábát egy iskolába. Aztán engedményt tett az esti iskolások kedvéért, mert a faluból többen is jártak ide, akiket tisztelt azért, mert felnőttként tanulni akartak, csupán a tudás kedvéért.”

„Hát nem egy semmirekellő, öntelt alak lakozik bennem? Mentségemre legyen mondva, még alig vegyült a hajamba ősz tincs, legfeljebb a fülem tövénél deresedett, mielőtt pedig galambősz lehetnék, megkopaszodom, vagy az örök vadászmezőkre távozom.” – Mohai V. Lajos elbeszélése.

„Gály számára nincs az a nő, nincs az az ital, nincs az az éjszaka, amiért változtatott volna életvitelén – a csúcs előtt, a csúcson, és az után sem. Az maradt, aki lett: szerencsejátékos úriember. Négy órakor belépett a kaszinóba, kilenc órakor távozott – ha nyert, ha vesztett.” – Kőrössi P. József novellája.

„A létrát akkorra már bekészítettem, az ecetszagú ablak előtt állt tárt karokkal, mintha minden vágya annyi lenne, hogy a parkettába feledkezhessen. Lassú léptekkel, imbolyogva haladtam a fokokon, anyám a fotelből dirigált, hogy vigyázz, Titili, le ne ess, mert akkor hívhatom az ügyeletet is…” – Részlet egy készülő regényből.

„Az újságcikk, amely szerint Littmann professzor a Szent János Kórházban világszenzációnak számító érátültetéseket hajt végre, Médi nénit olyan izgalomba hozta, hogy sürgönyzött Miki bácsinak, amint tud, jöjjön Pestre, mert fontos ügyben beszélnie kell vele.” – Részlet Kováts Judit készülő regényéből.

„Goethe itt is demonstrálni akar valamit, mégpedig azt, hogy nemcsak valódi görög drámát tud írni, hanem idős kora ellenére ő még mindig tüzes vérű lírikus.” – Márton László levelei a rendezőhöz a Katona József Színházban színpadra állított Faust megszületésének kulisszatitkaiba avatnak be, részletekkel az újonnan fordított műből.

„Anyám meghatódott, mert föntről csodálatos látvány volt a lángoló szív és a rohangáló pontocska, ami természetesen Gazsi szomszéd volt. Ez lett volna a huszadik házassági forduló meglepetése, a szívecskés ajándék. De a szomszéd ügyetlensége beárnyékolta az ünnepet.” – Kántor Zsolt novellája.

„Ott pedig ki is közeledik? A távolibb jelenből a tovább-redőződőként ismert mono-töredezett dobhártya-zizegés feltaláló (ő: Piaras Uaruhaha), aki többek között Naul & Santi megvezetésével is vádolható volt. Egyszer pedig a híres Kötélverők Éves Összejövetelén úgy eresztett 41 gyökeret, hogy észre sem vették.”

„Rossz érzésem támadt, délelőtt hosszan beszéltem Gabival telefonon a Kornél–Vilma–Gabi háromszög pillanatnyi állásáról, de mivel évek óta zajlott ez a körtánc, nem tudtam neki semmi biztatót mondani, és nem is tulajdonítottam különösebb jelentőséget a zűrös helyzet újraértelmezésének.” – Pataki Éva novellája

„– Azt ott, ugye, nem akarod itt használni? – kérdezte Roland, a Lék tulaja a pult mögül. Láthatóan nem várt választ, folytatta a kiszolgálást, a Lék közönsége azonban mereven bámulta a kamerást. Aki mögött érkezett egy nő is, és most gyors megbeszélést tartottak.”

„Képzeljünk hát el egy fiatalembert, aki vasúti szabadjegyével fölszáll a Nyugati pályaudvaron a Kolozsvár felé induló vonat első osztályára, helyet választ egy üres fülkében, könnyed mozdulattal feldobja a csomagtartóba a 10 millió micsodával tömött utazótáskáját, a fogasra akasztja felöltőjét, előveszi újságjait, és békésen olvasgatva megérkezik Kolozsvárra.” – Selyem Zsuzsa novellája.

„Estefelé behúzódtak a pajtába, amely mostantól lakhelyük lesz, ki tudja meddig. Azt sose gondolták volna, hogy legalább tíz esztendeig. Ennyi maradt meg a múltból, amennyit láttak maguk előtt: a megégett ágy, néhány lábas, fazék, serpenyő, evőeszköz, egy láda, amely megvédte a szennyest. Azok, alsónemű, kapca, gyolcsing, derékkötő a kötélen száradtak odakint.” – Részlet egy készülő regényből

„Most van a fényóra. Add ide a képet! Csak két percre. Vigyáznék rá. Beletartanám a fénybe, és az összes részletéről lenyomatot készítenék. Utána visszaadnám.”

„A szomszéd rögeszméje, hogy a kutya veszett, és meg fogja harapni őt. Hiába mutatta Szofi néni az oltási könyvet, hiába kérte, csináltassa meg a kerítését, Verős János bácsi csak kötötte az ebet a karóhoz. Akkor Szofi néni felajánlotta, majd ő megcsináltatja a szomszéd kerítését. A bácsi dühödten elhajtotta, ne merjen az ő kerítéséhez nyúlni, mert kihívja a rendőrséget.”

„Mert Svédország még ebben is harmadik utas, talán még Finnországban működik ugyanaz a rendszer, hogy a postásnak a lakás ajtaján lévő patkányfogón kell bedobnia a levelet, s nem lent a postaládába. Féltem a svédektől. Féltem, hogy rálépek a kutyára, macskára, egérre, a svédek mindenféle háziállatára, és szóvá teszik, és nekem válaszolnom kell.”

Könnyen lehet, hogy Goethe a Phorkyasok, az egyetlen közös foggal és egyetlen közös szemmel bíró öregasszonyok alakjában az utópikus szocializmus köztulajdon-eszméjét gúnyolja ki. A szerepben Kulka János öregasszonyként ijesztgeti Helénát, vagyis Bodnár Erikát. – Márton László levelei a rendezőhöz a Katona József Színházban színpadra állított Faust megszületésének kulisszatitkaiba avatnak be, részletekkel az újonnan fordított műből.

„De sok minden jó Magyarisztánban. Jó a kolbász, jó a pálinka, és van kiskapu. A nagyobb kapu természetesen jobb, de ahhoz, hogy valaki a nagyobb kapun mehessen be, rokonok kellenek.”

„Nadin gyermekkorától gyűjti befőttesüvegekbe a különféle hajszálakat, a körmöket, a szőrcafatokat, illetve növényeket és földdarabokat, melyeket kiszemelt személyek elégetett fotóival fűszerez. »Rituális befőttek.« A rongyokba csavart kövek, ásványok, horgok és woodoobabák mellett szép számmal sorakoznak már mélységes szekrényében…”