Légzésem lassú,vontatott.
Reszkető hangon ringatott,
hogy megtaláljam az ösvényt.
Vége,megállítottam az örvényt.

Jelige: Álom

Tehetetlen álom

Romos házak fakó utcáin sétálok,
mások rombadőlt álmait taposom.
Minden egyes tégla csak rémálom,
betört tükrök a repedt falakon.

Kiszáradt kutak szomjas éneke,
hangját csak a víz nem hallja.
A napfényt takarja a felhő széle,
azt amit az élet igazán akarna.

Könyörgő faágak belém marnak.
Félelem tölti el az eget,
szürke szemével engem vallat.

Bűnömért egyedül csak ő perel.
Hiába is védekezek egymagam,
lélegzetem elál,ez szerelem.
 

A felejtés tava
 

Lágy szellők gyötrő hangjai,
kiábrándító tények romjai.
Szaladgáló levelek rezgése,
lomha fák elutasító üzenete.

Légzésem lassú,vontatott.
Reszkető hangon ringatott,
hogy megtaláljam az ösvényt.
Vége,megállítottam az örvényt.

Jól jön egy kis állóvíz,
felkavart mindent egy kis dísz.
Hiába akartad a szenvedésem,
megtaláltam vele a reményem.

Virágos kertembe költöztél,
magadnak mindent átrendeztél.
Házamban könnyen tüzet gyújtottál,
de pár érzéssel meg is aláztál.

Letapostál minden virágot,
'mivel élve eltemetted a hullámot.
Ragájos tulajdonságod elsorvad,
kirágja az erdőből minden dúvad.