A hármas-művész Csáth Géza
HELYSZÍNI TUDÓSÍTÁS
Kosztolányi Dezső „hármas-művésznek” nevezte unokatestvérét, mert a gyermek Brenner József, későbbi művésznevén Csáth Géza képzőművészetben, zenében éppúgy tehetséget és érdeklődést mutatott, mint az irodalomban – tudtuk meg a KönyvTÁRlat című esten.
A hármas-művész Csáth Géza
Szajbély Mihály irodalomtörténész, az Országos Széchényi Könyvtárban rendezett KönyvTÁRlat című program első előadója szerint Csáth dokumentáló hajlamának köszönhetően sok mindent megtudhatunk életének eseményeiről, mert naplószerű bejegyzéseket írt, rajzolt még az orvosi rendelőkönyvébe is. Sőt, komoly filológiai problémákat vet fel, hogy ugyanarról az eseményről több helyen is készített feljegyzést.
Szajbély Mihály a Csáth-naplóról
Az író gyerekkorától vezetett naplót, melyet korábban Szabadkán, magángyűjteményben őriztek, ezért a kutatók nem juthattak hozzá. Néhány éve került a PIM gyűjteményébe, a Magvető Kiadónál most rendezik sajtó alá, és ha a tervezett ütemben haladnak, karácsonyra megjelenhet Csáth Géza 1897–1904 közötti, korai naplója.
Kottajegyzet és az ifjú Brenner József
Első naplóbejegyzésében, melyet 1897. április 7-én, tízévesen írt, délelőtti tanóráit, délutáni hegedűóráját rögzíti. Már a kezdetektől szerepel bejegyzéseiben az a három terület, amely később foglalkoztatja: irodalom, képzőművészet, zene. Nyomon követhetjük, hogyan alakul világlátása, „régi, lírai hangja, mely közös gyermekkorunk és emlékeink édes mélységeiből szakadt föl” – fogalmazott Kosztolányi visszaemlékezésében.
Csáth rajzos orvosi naplója
(A kiadványról Boldog Zoltán írását itt olvashatják.)
Az ifjú Csáth Géza számára fontos volt a meghitt légkör, az ünnep, a házi muzsikálás; a családnál gyakran jött össze zenekedvelő társaság. 1904-ben, érettségi után meglátogatja nagyanyját, és így ír: „Az élet békéje volt a szobában.”
1897. április 29-én, csütörtökön megérkezik hozzájuk a száz kötetes Jókai-sorozat – a gyermek ezt kiemelten említi naplójában. Jókai meghatározó volt számára, olvasmányélményei között gyakran szerepel, tudjuk, hogy Az aranyembert különösen szerette. 1902-ben Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése volt rá nagy hatással, és fordulatot jelentett szemléletében.
Naplólap rajzzal
1903 márciusában megrázó esemény húga halála. Hatására az addigi gyermek felnőtté válik, innentől olvashatjuk az első olyan írásokat, melyek a későbbi szépírót idézik. Újabb családi halálesetek, többek között anyai nagynénje, Róza néni elvesztése még inkább fogékonnyá teszik a különösre, a rejtelmekre. Közben képeket másol a Nemzeti Szalonban, ahová bérletet kapott az apjától, s amiről azt írja: a festészet célja, hogy a gondolatokat színekbe vigyük át, és csak az érti a képzőművészetet, aki a színeket vissza tudja változtatni gondolatokká.
Egy festmény az írótól
Ami korai irodalmi tájékozódását illeti: a Bácskai Hírlapban 1906-ban megjelent tárcájában Csáth már kétféle íróról szól, az egyik igazi „titkos varázsfiók”, a másik könnyen hozzáférhető. Az utóbbiak olvasói a mesemondók publikumához hasonlítanak, történeteiket a gyerekek is megértik. Ekkor már fontosabbnak tartja a lélektani írókat, akik közé magát is sorolja, mint a mesemondó, azaz történetíró Jókait, Mikszáthot és Herczeg Ferencet, és úgy gondolja, az igazi művészet lírai fogantatású. Később nem vont ilyen éles határt, de a megkülönböztetést megtartotta. Az exkluzív olvasói érdeklődésre számító, „varázsfiókos” Szomory Dezsőről adott leírása valójában a saját művészetének jellemzése. A mulandóság, fájdalmas életszemlélet mellett megjelenik az illat, a hang, az érzékiség. Igaza lehetett Kosztolányinak, aki úgy vélte, Csáth nem azért nyúlt a morfiumhoz, hogy képzeletét felajzza, inkább tompítani akarta éles érzékeit.
Az előadások közönsége
Kelemen Éva zenetörténész Csáth Géza ígéretesen induló, de tragikussá váló zeneszerzői életútjáról beszélt. Naplóiból kitűnik: 10-12 éves kora óta a festészet mellett a zene érdekelte leginkább, kisvárosi csodagyerekként indult, és környezete rajztudásánál nagyobbra értékelte zenei tudását. Egy sikertelen zeneakadémiai felvételi után orvosnak tanult, de rendszeresen látogatta a hangversenyeket, és korai híve volt Bartóknak.
Ifjabb Brenner József ajánlása édesapja számára az Idill című zeneműhöz
Csáth mintegy nyolcvan zeneművet írt, melyek jó része dal, megzenésített vers. Ezeket nagyra tartották a kortársak, az Üllői úti fák megzenésített változatát Medgyasszay Vilma mutatta be. Weiner Leó neki ajánlotta diplomaművét: „Zseniális barátomnak, Csáth Gézának”. Tervezett közös vígoperájuk nem készült ugyan el, fennmaradt viszont Hamvazószerda címmel egy bábjáték, melyhez Csáth írt kísérőzenét, és akár újra elő lehetne adni, mert a teljes zenei anyaga megvan.
Kelemen Éva előadása, a kivetítőn Csáth Géza ifjúkori festménye
A zenetörténész előadását Csáth Géza kamara- és zongoraművei színesítették, Elek Szilvia zongoraművész, valamint felvételről debreceni zeneművészetis diákok előadásában, akik 2011-ben Csáth Géza-estet tartottak kéziratban fennmaradt szerzeményeiből. A műsor harmadik részében Máté Gábor színművész, a Katona József Színház igazgatója olvasott fel Csáth Géza műveiből: A sebész című novella után egy naplórészletet, majd befejezésül A varázsló halála című prózát.
A KönyvTÁRlat következő, szeptemberi estje Weöres Sándor művészetével foglalkozik. Várják az érdeklődőket az előadásokra, valamint a hozzá kapcsolódó tárlatra az Országos Széchényi Könyvtárban – invitáltak a rendezvényre Bíró Csilla, a Régi Nyomtatványok Tára és Sebestyén Lilla, a Nemzetközi és Kulturális Kapcsolatok Osztályának munkatársai.
Szöveg és fotók: Csanda Mária
