Könyves varázsdoboz

A könyvheti zsongásban alig öt-tíz percre maradt csak üresen az Oroszlános kút előtti nagyszínpad. Válogatás a pódiumi „csúcsforgalomból”: Jánossy Lajos pénteken Tolnai Ottóval, Miklya Annával és Nagy Gabriellával beszélgetett, majd Bán Magda faggatta Turczi Istvánt.

Könyves varázsdoboz

A szerzők örömmel számoltak be az Ünnepi Könyvhétre megjelent legújabb kötetükről: Tolnai Ottó a Kalapdobozról, mely magyarországi, vajdasági, délszláv és más, európai hírű képzőművészekről írt esszéit gyűjti össze, színes képanyaggal kiegészítve. Tolnai elmondta, hogy festőkről szeret írni leginkább, elsősorban azokról, akik megérintik, még ha nem is a legnevesebb alkotók. Rajong a „kismesterekért”, akiknek munkásságát évekig, évtizedekig képes nyomon követni, sőt, ahogy megfogalmazta, „fogad rájuk, küzd értük”, íróként mindent megtesz pályájukért.

Ő maga is foglalkozik festészettel, főként az úgynevezett visszavont képzőművészet érdekli, például Berlinben egy évig szedegetett össze „mikroplakát-szemetet”, ebből készítette egyik komolyabb ópuszát, de festett már kínai teástasakokra is. A beszélgetés záró részében Jánossy rákérdezett a figyelemfelkeltő cím eredetére. Tolnai egy festő barátjától, Szikora Tamástól merítette az ötletet, aki dobozokra festett, ezáltal egyszerre hozott létre egy zárt és egy nyitott világot. Kötete is, akár egy varázsdoboz, különös panorámákra nyílik, és sok érdekességet rejteget.

Miklya Anna mozgalmas ifjúsági regénnyel rukkolt elő a Könyvhétre, a Dühös nemzedéket elsősorban a tizenéves korosztálynak szánta. Kifejtette, hogy a mai ifjúság hihetetlenül gyorsan és könnyen szerzi meg az információkat, erre és még sok apró társadalmi, szociológiai mozgásra is kívánt reflektálni a műben, mely a jövőben játszódik ugyan, de élethűen adja vissza a mai fiatalok, kamaszok világát. Nagy segítséget jelentett számára négy fiatalabb testvére, akikkel, míg írta, gyakran megosztotta a történetet, és a véleményüket is kikérte. A szerző azt is elárulta, hogy trilógiát tervez a történetből, a második kötettel már el is készült.

Végezetül Nagy Gabriellával beszélgetett Jánossy az Üvegház című novelláskötetéről, mely hosszú évek alatt érlelődött, forrott ki. Az írónő tragikus, szomorú eseményeket ragadott meg, a szövegek is lírai sűrűségűek, tömörek. Felidézte a beszélgetésben, hogy tudósok szerint az emlékképeket az első rögzítés alapján raktározzuk el. Kérdés, hogy vissza tudunk-e menni az első rögzítés előtti pillanatig? A moderátor szerint sokaknak otthonos a hetvenes-nyolcvanas évek enteriőrje, amely a novellákban kirajzolódik, ők hazatalálhatnak ezekben a mellébeszéléstől és a szépelgő körmondatoktól mentes írásokban.

Turczi István Minden kezdet című, a Palatinus Kiadó gondozásában megjelent kötetéről Bán Magda beszélgetett az íróval. A beavatás regényének is nevezhető a szerző szerint, mivel főhőse, egy fiatalember fokozatosan kerül be egy számára új, idegen világba.

Neve, Azrael, eredetileg egy bibliai védőangyalé, akit mind a zsidó, mind az iszlám vallásban tisztelnek. Beszédes jelentése: „akit az Isten megsegít”. A történet kezdetén Azrael köztes állapotban lebeg: a középiskolát már befejezte, de az egyetemet még nem kezdte el, nagyanyja, aki fölnevelte, meghalt. Bizonytalan helyzetét a nővére, Sára telefonhívása oldja meg, aki egy kastélyszálló menedzsere, és elhívja öccsét, dolgozzon náluk a nyári hónapokban.

Nem derül ki a műben, hol van ez a kastélyszálló, még az ország neve sem, bár a szerző fölhívta a figyelmet arra, hogy rengeteg utalást rejtett el a szövegben a szemfüles olvasók számára. Elárulta még, hogy a regényben minden a nők körül forog, ők a lélekkel megtöltött, érdekes, érzelmes, karakteres szereplők Azrael mellett van: jóságos nagymama, különös, entellektüel bombázó, zilált lelkű nővér és vannak rosszlányok is, az éjszakai élet szereplői, akik a kastélyszálló rejtett részein működő maffiózókhoz tartoznak, és a minden képzeletet felülmúló, megalázó, perverz szeánszokon segédkeznek.

Egy efféle beavatási „szertartást” figyel ki véletlenül Azrael, és ez az élmény teljesen letaglózza, félelemmel és undorral tölti el, utána biztos nem élhet már ugyanúgy, mint addig. Bán Magda fölhívta a figyelmet arra, hogy a történet keménysége mellett szép líraisággal megírt mű, allegorikus, metaforikus világa inkább jelzéseket, utalásokat alkalmaz.

Szöveg és fotók: Csepcsányi Éva