Az egyéni történet fraktál. A személyes sors szűk keresztmetszetén át mindig a kor teljességére nyílik kilátás. Turbók Attila „mint élő lelkiismeret” körülnéz a jelenben, „e hímporát és röptét veszejtő” országban, ahol „Bűnös és áldozat egyként szorong”, és leplezetlen őszinteséggel lejegyzi, amit tapasztal.