Igaz ugyan, hogy a mai világban rengeteg információforrás áll a rendelkezésünkre, mégis a könyvolvasás olyasmit nyújt – majdhogynem misztikumot –, amit a rövid vagy hosszabb videók meg a gyorsan pörgetett közösségi média nem képes megadni, de még a mozi- vagy tévéfilmek sem. Mi ez a misztikum? Hogy betűket látva-olvasva képeket látunk magunk előtt, tájak, korok jelennek meg, egyszerre vagyunk a filmkészítő és a vetítővászont néző. Ráadásnak mindenkinek mást jelent, vagy láttat ugyanaz a betűsor, ugyanaz a gondolat.

„Fülünket hegyezve hallgatjuk szavalt és gitárral énekelt verseit, megállapítjuk, mennyire tehetséges, és le is csapunk rá az est végeztével. Gábor kérne tőle elhangzott verseket a Magyar Naplóba, de kiderül, hogy azokat már az Irodalmi Jelen hozza, s ezen mókázva ugratjuk egymást, miszerint elszipkázzuk egymás elől a fiatal tehetségeket.” – Simon Adri jegyzete a Tokaji Írótábor első napjáról.