Irodalmi Jelen
  • Laik Eszter

    Életmű a méltó helyén

    Demeter Zsuzsa Sigmond István-monográfiája
    „Sigmond későn kibontakozó, nehezen besorolható, különleges figurája a 20. század második felének és századfordulónak; groteszk, abszurd látásmódú regényei és elbeszélései egy drámai eseményekkel terhelt élet tükrei. A második Forrás-nemzedékhez tartozó, vagy legalábbis oda sorolt írót a hatvanas évekre eső pályakezdéstől kíséri figyelemmel a monográfia szerzője.” – Laik Eszter kritikája Demeter Zsuzsa Sigmond István-monográfiájáról.
  • Sigmond István: Angyalfalva

    Angyalfalva

    0 Ft

    „Nem voltam jó. Nem lehet jó lenni, ha sosincs termés az almafán. Néha arra gondoltam, hogy az almafa bosszúból nem terem soha, attól kezdve, hogy akasztott embert lóbált rajta a szél, megbünteti a világot, s a világ most én vagyok…” – indítja Sigmond István művét, amelyet akár a bűn nélküli bűnhődés regényének is nevezhető. Az almafa kultikus tárggyá, az emlékezés és vezeklés helyévé válik egy idődimenzióiban nehezen behatárolható világban, amelyben a mindenkori diktatórikus hatalomnak kiszolgáltatott ember számára kiútként csak a bosszú és az angyalvárás kínálkozik.

  • Sigmond István: Varjúszerenád

    Varjúszerenád

    0 Ft

    A kedves olvasó ne várjon könnyű, szórakoztató, netán „szép” vagy „felemelő” olvasmányt Sigmond István díjnyertes pályaművétől. A Varjúszerenád szerzője kiábrándult világ- és életszemlélettel, groteszk-abszurd látásmóddal, a valóság és képzelet síkjainak bravúros egymásba játszásával jeleníti meg egyebek közt az erőszakot, a kiszolgáltatottságot, a pusztulást egy sokjelentésű, jelképekben gazdag munkában, amely elgondolkodtató, felkavaró olvasmány, különleges intellektuális csemege.

  • Sigmond István

    Hallani a félrevert harangok jajszavát – Sigmond István emlékére

    Szép és fájó; lírai és felkavaró; tragikusan drámai és igézetesen felejthetetlen. Hogyne őrizném hát minden könyvét, egytől egyig, mind a tizenkilencet – sorra az erdélyi (Irodalmi, Kriterion, Dacia, Kultúra, Irodalmi Jelen, Polis) és a magyarországi (Szépirodalmi, Kortárs, Felsőmagyarország) kiadóknál közzétetteket.

  • Irodalmi Jelen

    Szerető asszonyok, kihűlt levesek – Sigmond István novellája

    Még azt a disznóságot is elkövették a szegény drágámmal, hogy életfogytiglanra bezárták ide a zárt osztályra. Egyszer megkért, hogy csempésszek be neki valahogy egy csákányt.

  • Irodalmi Jelen

    Keresztelés – Sigmond István novellája

    Mindenképpen meg kellett büntessem magam. Egy égő gyufaszálat tartottam a tenyerem alá, s addig hagytam égni a lángot, amíg magától elaludt. Ilyen élményem nem volt soha.