Csáth Géza nem a legnépszerűbb írónk, műveit nem könnyű megfejteni. Egy átmeneti időszak, a 19-20 század fordulójának gyermeke volt, és ennek az ambivalens korszaknak minden erényét, hibáját és hangulatát hordozza. Maga is sokoldalú ember, festő, majd zenész akart lenni, végül az írásban találta meg egyéni kifejezésmódját. Tulajdonképpen egy balul sikerült zeneakadémiai felvételi adott más irányt életének.

A dallamos nevű finn írónő, Inkeri Markkula sokrétű és sokrétegű regénye a megható szerelmi történet mögött fontos társadalmi és környezetvédelmi kérdéseket is rejt. A kötet egy közép-európai olvasó számára több szempontból is különleges: A hófehér, mesés, de veszélyes, jég borította északi sarkvidéki táj önmagában vonzó helyszín, ezt tetézi még a két főszereplő származása és egyikük drámai titokkal terhelt születéstörténete, identitásválsága.

Kik ők valójában, és hogyan kapcsolódik össze az életük?

Ezzel a költői mondattal válaszolt Cs. Szabó Lászlónak a felesége az író azon kérdésére, nem fogalmaz-e túl intellektuálisan. Ezt a különleges, rabul ejtő „muzsikát” érzi az olvasó is, amikor belemerül a Rómáról szóló sokrétű kötetbe, amelynek műfaját nehéz lenne egy szóval meghatározni, ahogy magát Rómát is, a hatalmas ókori birodalomból lett fővárost, ahol az emberek évszázadok kultúrájával, művészetével, irodalmával, káprázatos műemlékeivel élnek együtt. Cs.

Izgalmas tanulmánykötetet lapozgathat az olvasó, ha kezébe veszi Alföldy Jenő könyvét. A szerző előre bocsátja a fülszövegben, hogy nem kritikagyűjteményről van szó, inkább a gondolatait szeretné megosztani a kiválasztott költőkről, kommentárok formájában. Ebből talán az is következik, hogy olyan poétákkal találkozunk, akik nem keveset adtak hozzá a magyar irodalom értékeihez. Huszonhat 20–21. századi magyar költőről olvashatunk, akik születési sorrendben következnek a lapokon, rövid életrajzi utalások és életművük méltatása keretében, mintegy költői portrékként.

Széthulló család egy széthulló társadalomban. Dióhéjban ez a magja Meri Valkama finn írónő első regényének. A családi tragédia nem függ össze a politikai rendszer megsemmisülésével, ez csak a történet halvány hátterét képezi, a két esemény véletlenszerűen kapcsolódik össze. Egy kulcsszó azonban mindkettőre érvényes, ez pedig a hazugság, amely pontosan úgy mérgezte meg a társadalmat, akárcsak az egy ideig benne élő családot. Az írónő célja nem igazán egy hazug rendszer leleplezése, sokkal inkább egy titok felfedése, amely darabokra törte a család életét.

Szabadka a múlt század 70-es éveiben, egy élénk képzeletű fiatal diák és Woland professzor ördögi praktikái. Majoros Sándor kisregénye mintha Bulgakov komor szatírájának könnyed, humoros parafrázisa lenne.

Rövidke novellák hat fejezetben, rejtélyes fejezetcímekkel. A novellafüzér egyes szereplői ismétlődnek, más történetben, másképp folytatják életüket. Vannak főszereplők is, akik végigkísérik a kötetet, és vannak, akik csak egyetlen helyen jelennek meg.

Szabó Palócz Attila sokoldalú személyiségét és munkásságát már megismerhették az Irodalmi Jelen olvasói. Utazások apósommal című, 2023-ban megjelent könyve súlyánál és méreténél fogva is páratlan alkotás. Nem kis vállalkozás a Felvidék és a „déli végek” részletes, szerteágazó bemutatása, pontosabban „kalandozás” ezeken a tájakon, túlnyomórészt a történelmi Magyarország területén.

A történetben két gyermek elindul egy alpesi falucskából karácsonykor, hogy meglátogassa nagyszüleit. Az út a Schneeberg hágóin keresztül vezet, amelynek csúcsa az „örök hó birodalma”, de az ottani emberek jól ismerik az utat, a hosszú gyaloglás az életük része. A sikeres látogatásból visszafelé a testvérpár a megeredt havazásban szem elől téveszti a megszokott utat, és a jeges sziklák közt megtapasztalja a máskor békés hegy veszélyes arcát.

A rövidprózai formák sosem válnak elavulttá, még ha mostanában „temetik” is a novellairodalmat, és jó ideje állítólag a regény élvez elsőbbséget az olvasóknál – legalábbis a kritikusok és a könyvforgalmat elemzők szerint. Az év novellái sorozat 2022. évi darabja sokszínűségével, stílus- és témabeli változatosságával épp az ellenkezőjét bizonyítja, azaz hogy a novella cseppet sem veszített a vonzerejéből: aligha akadhat olvasó, aki ne találná meg ebben a válogatásban a maga ízlése szerint való művet.

Könyve előszavában ezt a régi angol szólást idézi Michal Pawel Markowski, aki a későbbiekben a kíváncsiság fogalmát boncolgatja. Természetesen nem a puszta kíváncsiskodásról van itt szó, hanem tágabb értelemben az ember megismerés- és tudásvágyáról. A lengyel irodalomtudós mintegy húsz évvel ezelőtt írt esszékötete tavaly jelent meg magyar fordításban, gondolatai ma is olvasásra érdemesek.

Halász Margit novelláit olvasva egy frissen szedett színes mezei csokor jutott eszembe. Mosolyra és könnyre fakasztó írásai gyermekkora falu- és tanyavilágát idézik meg. Az ottani emberek hétköznapjai, gondolkodásmódja, az élettel való küzdelmei és apró örömei jelennek meg az anekdotikusnak mondható novellafüzér keretében. A szerző néhol derűs, néhol borús emlékképei szülőföldje, a hajdúsági Újléta-Liget embereit varázsolják elénk a hatvanas és hetvenes évekből.

Hegedűs Imre János novelláskötetében a magyar és ezen belül az erdélyi történelem egy-egy szelete, meghatározó eseménye jelenik meg. Szereplői ugyan történelmi személyek, de egyben idealizált vonásokkal gazdagított hús-vér emberek is, akik az író elképzelte szituációkban egyéniségükkel és tetteikkel emberközelbe hozzák a történelmet. A vér színe emberi sorsokat tár fel a régmúltból, közelmúltból és a jelenből.

A kötet a szerző sokszínű írásművészetét tárja elénk. Változó a narráció is, hol az író mesél, hol az egyik szereplővel mondatja el a történetet, a választott figura sajátos nyelvhasználatával, amely lehet archaikus, népies vagy a mai köznyelvet követő. A helyszín általában Erdély, az idő több évszázadot ölel fel.

Túl korán született

regényrészlet

Cecilie Enger a női lélek hiteles ábrázolója. Korábban megjelent önéletrajzi regényét (Anyám ajándékai) édesanyja emlékének szentelte. Jelen történetben arra keresi a választ, hogyan tud az ember újra talpra állni egy tragédia után.

Offenbach neve a zeneszeretőknek kellemes dallamokban tobzódó muzsikát idéz fel, pajkos, csípős, humoros, franciásan könnyed világa felhőtlen szórakozást ígér. Ki volt ez a német származású, franciává vált zeneszerző, aki ontotta magából a frivol operetteket, és hogy alakult műveinek sorsa a világ számos színpadán? Hogyan változtak, alakultak a szövegkönyvek a magyar fordítások és átdolgozások során, hogyan nyomta rá bélyegét egy-egy operettjére a fennálló politikai rendszer a saját szája íze szerint, és hogyan fogadta mindezt a korabeli közönség, valamint a zenekritika az újságok hasábjain?

Frank Tibor történészprofesszor tudományos igényű kötete bevezeti az érdeklődőket a szalonok világába, a társas együttlét, a zene, az irodalom és általában a kultúra ezen kisebb és nagyobb színtereibe, egyúttal eloszlatja azt a téveszmét, miszerint a szalonok csak magamutogatásra és üres fecsegésre szolgáltak volna a sznobok számára.

Mara Zalite lett írónő önéletrajzi ihletésű könyve egyszerre megrázó és felszabadító olvasmány. Megrázó, mert a lett nép második világháború utáni tragédiáját mutatja be egy család életén keresztül, amely nem egyedülálló a 20. század történetében. Felszabadító is egyben, mert mindezt egy gyermek őszinte, kíváncsi és szépre nyitott lelkén keresztül tárja elénk.