Régen olvastam már cseh szerzőtől bármit is – persze Hrabal, Hašek és Čapek könyvei sokat mozognak a polcokon akár újraolvasás, akár csak egy-egy idézet kedvéért, ám a kortársakat szégyenletesen kevéssé ismerem. A szomszédos országok kulturális produktumai felé nyilván mindig egyfajta megelőlegezett bizalommal és kíváncsisággal fordulunk. Hogyan példázzák, vagy épp milyen alkotói küzdelemmel hagyják maguk mögött közös alapélményeinket: az állott sörszagú kelet-európaiságot, a szocreál nihilt, a posztkommunista keserűséget?