„Gondolom, továbbra sincs értelme megkérdeznem, hogy mi ennek az egésznek a célja.”
„Úgyis mindjárt megtudja, dr. Wells. Már tényleg nem kell sokat várnia.”

Mindenesetre végül úgy döntöttem, hogy elhagyom a kőből épült városokat. Tanulni ráérek később is.

„Dr. Wells, önnek éles szeme van”, válaszolta a hadnagy, miután ő is kihajolt a korláton, és hunyorogva figyelt egy percig. „Valóban ritkaság”. „Miért, mi az?”

A Földön év tízezredekig nem létezne más, csak hangával, szamárkóróval és vörösfűvel benőtt domboldalak ott, ahol most bérházak állnak; a hídlábak csonkjai a Temzében, amint körülörvényli őket a víz; madárfészkek a British Museum valahai olvasótermében meg a síneknek a talajt vörössé színező vasrozsdája az Ilford-i vasútállomáson.

Lapunk a TAT Galériában nyitotta meg az őszt és ezzel az új évadot, ahol Szőke Imre beszálmolt arról, milyen szakmát szerzett a napokban, Viola Szandra bakui élményeiről, Acsai Roland természetrajongásáról , Galántai Zoltán a tudományos románcról, Bora pedig Miskinről mesélt. Videó felolvasással és fotógaléria Hegedűs Gyöngyi képeivel.

Odarohantam a kerítéshez, és teljes erőből megdöngettem. „Segítség”, kiáltottam, „Segítség! Üldöznek! Kérem”, és a hangom magasnak és már-már hisztérikusnak tűnt önmagam számára. De nem válaszolt senki, viszont vad ugatás hangzott fel a túloldalon, és egy nehéz test döndült a palánknak.