Ezt kéne most is? Aki költő, üvöltsön? Ordítva, hánykolódva: így kell hát a hazát őszintén, igazán szeretni? Nem, dehogy! Hiszen ha sorolhatjuk Berzsenyitől Nagy Lászlóig és tovább az aggodalom és a vád magyarság-líráját, ugyanígy sorjázhatnak előttünk a sérülékeny idill képei is. Csak hát az az állandó remegés, az a hol kitörő, hol meg vibráló feszültség, amely mindmáig áthatotta a haza idilli rajzolatait is, mintha mára csöndesen elenyészett volna. Átadván helyét a giccsnek és az iróniának.