búvópatakként rejtőzünk 
időnként összemos minket
egymással az Isten

Szúnyogposta

Elnyomtam egy szúnyogot,
két ujjal összemorzsoltam.
Kis fekete piszok.
Milyen alapon végeztem vele,
én, aki egy sokkal egyszerűbb

szeressen 
mindenkit
szerteszét

Az emlékezés égtájait rózsafából faragták,
és bársonnyal bélelték ki.

külön külön
de megfagyunk reggelre

mint hattyú úszik eléd,
rád sziszeg, ha közel merészkedsz.

Mulatod az árnyékban az időt, Uram. Azt mondtad, 
megmutatod magad

Halkan mondom, te vígan fogadod,
szerelemmel szeretni, hát itt vagyok,
szerelemhegyek pőre válladon,
hegyeid terhét önként felvállalom.