Ha Márai Sándor és Szappanos Gábor ugyanabban a filmes univerzumban lennének lélekistápoló szuperhősök, vajon melyikük füves könyvének jótanácsai lennének az erősebbek? – merült fel bennem a kérdés, amikor a végére értem Szappanos Gábor: Útikönyvecske az élet útvesztőjébe című legújabb kötetének.

a lélek isteni természete
léted szükségszerűségéből ered
nevezd ezt szabadságnak
érzelmeid eszményi állapotának

Dörrennek a becsapott ajtók.
A házfalak csendszövetében szirénáid
hasítják ketté a rostokat.

Az ég vakond-járataiban felszívódik a fény,
Felszívódnak az évek,
És egy másik
Univerzum földjéből vakondtúrásként kiemelkednek.
Sárkányszárnyas, puha prémes vakondok
Túrják a sötétet: denevérek.