Én történek mindenben. A villamos elnyújtott remegése, a piros és fehér fényszórók, az ablaktól ablakig játszó menetszél pehelysúlya, a hideg-meleg keveredése. Nem bennem történt, hanem én történtem bennük.

A csóré gallyak mint jajgató cigánylányok forognak ugyan
ki vetne ügyet rájuk a paplak eleji vén fenyők összehajolnak
zúgásuk kerek idegen honnan szállhatott magjuk a föld agg
mint a mondák mohó ágak marnak a Hold puha testébe

egy pillanat és szétfeszül az ég
villám csapódik az angyalokba
szétszórják viaszos szárnyukkal
felszabadulásunk szegeit

A női közt ma is van sok csodás lány,
ívelt szemöld, tűz-szem, fekete tincs,
görög ecset rakott színt ily paráznán,
újabb piktornak hozzá színe nincs.

Ceruzám éppen hogy körbefutotta
alakját máris szertezilálta

Gaál Orsolya - SzóKép

Szabados Árpád – SzóKép

Ha a festészet költészet, akkor a szobrászat próza? És mi a rajz? Tánc? Vajon Rabó szobrai történetek, amelyeket körbe lehet járni? - Rabóczky Judit rajzai, szobrai és Weiner Sennyey Tibor írása.