Vége ennek a nyárnak is, üresek a gólyafészkek, üres az ágyam hajnali négy óta, mint aki azt hiszi, ez az utolsó napja, selejtezek, függönyt mosok, élére vasalom az elmúlást

Lobogj, lobogj tovább,    te őszi pillanat!

könnyeid átszivárognak a réseken  megkésett mondatok ölelnek 

az ég bokrai alatt ül az éj szellő simogatja szárnyait

Borulj virágba, arany őszbe.

Leheletem szókristályokká fagy, lebeg az éter őszi ködterében.

Tükörben ónos, ősi eső szitál.   Avar törött szilánkjain átmehet,      ki mer, ha nincsen élük. Áthull            lassan a látszat a szürkeségen.