És most itt állok ez alatt a közhelyes, ám hatalmas, kék tükörtojás alatt, ami felé nevetségesen és hiába nyújtózkodnak a tízemeletes panelházak,

a szilvafa fattyúágai között emelkedik süllyed a nap

Vesta papnője, a Vesta-szűz vigyázza, hogy égjen feszt a tűz.

A nyár  Jelenideje Elviselhetetlen 

Mellesleg már két éve gyakorlom a mindfulnesst, az éber tudatosság szintén a buddhista technikán alapszik,  ráéreznék a zenre, azt hiszem.

egy francia írónő az eltűnt idő  nyomába ered, hogy ásson egyre mélyebbre, egészen a szégyen gyökeréig, 

lassan termel bort az író: lábjegyzettel, novellával házasítja a rizlinget, keze alatt átlényegül a szikes föld, a szűk égbolt.

Ha én lennék a Teremtő Isten, fehér ruhát adnék a lányra.

Azt akarom, szeresd a feletted
tétovázó felhőt, képzelődj
múlt nyarakról, légy bizakodó,

egy vers két margarétalány otthonává vált. ismét megkölykezett a porcicájuk.