A szörnyalakok és hibrid lények ábrázolása végigkíséri az emberiség kultúrtörténetét. Már az ókori Egyiptomban is megjelentek olyan túlvilági figurák, mint Ammit, a krokodilfejű, részben oroszlán- és vízilótestű lény, aki az ítélet során felfalta a méltatlannak bizonyuló lelkeket. Az antik görög világban szintén jelen volt az emberfölötti lényektől való tartózkodó tisztelet: az erdők, források és ligetek lakóit – nimfákat, daimónokat – nem volt tanácsos megsérteni, hiszen a természet nem pusztán fizikai, hanem szakrális térként is működött.

2024-ben a Kolibri Kiadónál jelent meg Bánki Éva Navigátor című ifjúsági regénye. Az első portugál felfedezőutak idején játszódik, hősei az Alencarok, egy navigátorcsalád három nemzedéke.

Tavaly volt alkalmam írni Viola Szandra Hajnal öröksége című sorozatának első kötetéről, A világfa kilenc ágáról – és most itt a várt folytatás, A hetedik égbolt címmel.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Középfölde, amit Tolkien mester határtalan képzelete népesített be a különféle európai (szűkíthetjük a kört germánokra és keltákra, tehát nagyjából Északnyugat-Európára) mondavilágokból kompilált miliővel és lényekkel. A XX. század második felének s a XXI.

Nem szégyen bevallani, hogy annak ellenére, hogy már kislányként is faltam a könyveket, általános iskolás koromban az Egri csillagokat nehéz olvasmánynak találtam. Gárdonyit felnőtt fejjel szerettem csak meg, azonban a mai napig komoly pedagógiai kihívásnak tartom a történelmi regény kiskamaszokkal való megszerettetését.