Igaz ugyan, hogy a mai világban rengeteg információforrás áll a rendelkezésünkre, mégis a könyvolvasás olyasmit nyújt – majdhogynem misztikumot –, amit a rövid vagy hosszabb videók meg a gyorsan pörgetett közösségi média nem képes megadni, de még a mozi- vagy tévéfilmek sem. Mi ez a misztikum? Hogy betűket látva-olvasva képeket látunk magunk előtt, tájak, korok jelennek meg, egyszerre vagyunk a filmkészítő és a vetítővászont néző. Ráadásnak mindenkinek mást jelent, vagy láttat ugyanaz a betűsor, ugyanaz a gondolat.