Elsodor

 

A Roque Nublo tetejéről,

ezernyolcszáz méterről

nem fáj látni, ahogy a hullámok

buknak az óceánon.

Idáig nem hallatszik fel

a víz tusája, a véghetetlen,

és végül is mit mondhatna el?

Hogy a halál csak jelenés,

és idáig felcsap, elsodor

fehér tajtéka: a feledés.

 

A Cumbre Central tetején

 

A ködóceán mindent összeköt,

nincs puhább átmenet föld és ég között.

Csak a Teide ősvulkánjának sziluettje,

a távoli piramis emlékeztet arra, hogy

a halhatatlanság hiábavaló.

Még nem élt ember, amikor mindez

ugyanígy nézett ki, a fenyők

csak később jöttek át, akár az emberek,

állatok és mohák. Veszélyes vadak

csak bennünk szűkölnek.

Egyedül vagyunk a felhők fölött.

Több millió évig dörgött itt a vulkán,

földet tűz öntözött,

még sincs nála stabilabb talapzat.

Csak hiányzott az erőnk, az ásványi türelem,

hogy kivárjuk elemi háborúnk végét,

hogy megszelídüljön őskáoszunk,

és kővé váljon, minden eljövendők

alapjává – maradt hát a tűz orkánja:

emésztő purgatóriuma vár.

Nézd, innen láthatunk

mindent, és mire elpusztulunk idelent,

porszemeinket elhordja a szél,

átsöpör majd a Cumbre Central tetején.

 

Halálmagasság

 

Ha elrántanánk a kormányt a kanyon mentén,

nem védene meg a korlát, káprázat csupán.

Poklok és mennyek között vezetünk hetykén

magashegyi hancúr, cigaretta után.

Egy finom kézmozdulat, és kiderülne minden,

sziklák éles késeit feni már az isten.

 

Fehérré törli

 

Sziklaágyon lélegzik az Isten

San Bartolomé fölött.

Feje félrebillen, átnéz

könnyeid törött katedrálüvegén.

Kendőt szakít testéből, lehajol

hozzád, és fehérré törli múltadat.

Kezedben a kés szomjas marad.

 

Ház a tejedai sziklán

 

Egy sziklán laknék veled, arra építenék házat,

billegőre, a kalima vad szele ha támad,

ne legyen hová menekülnünk, az oszlopon

repedés fusson végig, veríték combodon.

Egy sziklán laknék veled, arra építenék házat,

porladóra, mit táncunk elkoptat, és a mélybe

zuhanunk részegen, mikor átszakad a kérge.

Egy sziklán laknék veled, arra építenék házat,

lebegőre, hogy a hegyormok fölött szálljon el,

a fenevad homlokán ha tűzbe borul a jel.

 

San Borondón

 

Vásároltam egy telket azon a szigeten,

hogy elköltözzünk oda, ahol sokan

a paradicsomot sejtik – jobb egyszer

meglelni az elveszíthetetlent, mint

soha.

 

Csak régi térképeken látható

a sziget, mely végképp lemerül, és

bennünk emelkedik fel újra, létünk

ha odamenekül. Gyümölcsében

egy másik jelen íze, honvággyá édesül

a szádban, sosem jártam ott, mégis

tudom, hogy öröktől fogva ott épül

a házam.

 

Ne csomagold be mind, ami volt,

csak azt vigyük, ami feltétlenül szükséges,

pakold be fogkefédet, pár szavadat, de

hagyd itt mind a fényképeinket.

 

Vettem egy telket azon a szigeten,

elfér rajta a ház, a kert, a sír is,

csak néha jelenik meg, kísértetiesen,

nem lakja tigris, csak kék madarak

La Palmától nyugatra, hol nyugszik a nap,

és ott kell állnunk, indulásra készen,

ha kibomlik a ködből bársony nyugalma.

 

Homályos éden.

 

Akkor majd mindent hátrahagyunk,

és San Borondó szigetén megszűnik a távol,

halálunkat ha elmossa a zápor.

 

Playa del Inglés

 

Mit tennél, ha sétálnál a parton,

a dűnék macskagerince alatt,

és hallanád, hogy zúg a tenger,

látnád az elomló hullámokat?

 

Visszhangozná füled ezt a zúgást,

majd elnéznél a pálmafák fölé,

és a fehér tajtékban talpad

egyszer csak kagylóhéj sértené?

 

És látnád, hogy eltűnt a tenger,

a csillanó káprázat kiégett,

és víz helyett csak holt krátere

lüktet a tengernyi ürességnek?

 

Mit tennél, ha rád törne az űr, és

elveszne a határtalan?

Homokba gyökerezne a lábad,

vagy ténferegnél tanácstalan?

 

Vagy csak néznéd szomorúan, hogy

itt már egyetlen bizonyság sincsen?

Így rettennénk meg, ha, mint a tenger,

életünkből eltűnne az isten.

 

Üres szobák

 

Egy új ház üres szobája lehet akár az éden is,

még frissen mázolt benne a teremtés, lélegzik,

múltja sincs, csak jövője van, fehéren ragyog,

nem falazták belé titkos csontjaikat a tegnapok.

Egy új ház üres szobája lehet akár a pokol is,

szállhat a szúnyog, az átok, falán nőhet tövis,

elfér benne Prokrusztész ágya, mérgezett párna,

és takaróként egy angyal kitépett szárnya.

Egy új ház üres szobája lehet akár a miénk is:

elélhet benne a szelíd őz, széttépheti a tigris.

 

A melankólia architektúrája

 

Működik a lágy krematórium,

a délutáni fény csonkig éget,

mint láthatatlan genocídium,

kiirtanak az egyhangú évek.

 

Elhamvasztják a belső tájakat,

körém gyújtják a zöld ágú erdőt,

jövőmből hamuhegyek látszanak,

sötét tengerekbe hajló lejtők.

 

Azokon csúszok észrevétlenül

a feneketlen múltakba vissza,

az üres poklom újranépesül,

szakadatlanul vérzik a titka.

 

Melankolikus architektúra,

alkonyati lágy krematórium,

kiirtanak az egyhangú évek,

mint láthatatlan genocídium.

 

 

A könyv kedvezményes áron megvásárolható ITT:

https://www.libri.hu/konyv/pataki_tamas.a-roque-nublo-folott-a-hold.html