Az éremművészet egyik nagymesteréről
Vannak művészeti ágak, melyek nagy népszerűségnek örvendenek. Ilyen a festészet, a fotográfia, vagy a médiaművészet. Kevesebb reflektorfényt kap a szobrászat, s pláne a vele szorosan összefüggő éremművészet. A képzőművészet e „mostohagyermekének” születése értelemszerűen az érme megjelenéséhez köthető, felvirágozása a XIX. század utolsó harmadára tehető, amikor a polgárosodásnak köszönhetően a megrendelők és gyűjtők köre bővült. Mindazonáltal mindig egy szűk réteget vonzott, mérete, aprólékosságot, pontosságot igénylő kivitelezése, költséges előállítása miatt sosem volt rá nagy kereslet. A műfaj persze korántsem halott, hiszen számtalan alkotó foglalkozott vele, a legnagyobbak: Beck Ö. Fülöp, Boldogfai Farkas Sándor, Fémes Beck Vilmos, Telcs Ede. A Paddi Attila és Prohászka László szerzőpáros jegyezte Berán Lajos művészete – Kultúrtörténeti barangolások az alkotásai körül az ebbe a sorba tartozó gazdag életművet lefedő kötet.
A főszereplő életéről, munkásságáról a következőket érdemes tudnunk. A budapesti születésű Berán Lajos előbb Telcs Edénél, majd Bécsben tanult. Első mestere hamar felismerte képességeit, kiváló oktatásban részesítette ifjú növendékét, aki húszévesen, 1902-ben lépett a nyilvánosság elé kisplasztikai művekkel. Művészi pályájának fordulópontját 1903 jelentette, amikor is pályadíjban részesült. A Trefort Ágoston-plakettpályázat második, majd a szűkített pályázaton nyert első díja arra ösztönözte, hogy életét az éremművészetnek szentelje.
1931-től haláláig az Állami Pénzverde művészeti vezetőjeként dolgozott, számtalan pénzérmét tervezett. Nagy számban vésett katonai és sportérmeket, és örökítette meg számos közismert személy arcképét.
Életműve ugyanakkor jóval sokrétűbb, minthogy kizárólag éremművészként tartsuk számon. A pengő pénzrendszer fémpénzeinek tervezésében komoly szerepet játszó Berán többek között köztéri szobrokat, emléktáblákat, síremlékeket, kisplasztikákat, de jelvényeket, bélyegeket is tervezett.
Berán Lajos tehát megkerülhetetlen alkotója a hazai éremművészetnek. Bevallom, korábban nem hallottam róla, igaz, nem vagyok járatos a numizmatika világában. Paddi Attila és Prohászka László most ráirányította a figyelmet erre a területre. Kötetük kultúrtörténeti barangolásra hív, miközben egy kevéssé ismert művészeti ág kiemelkedő alkotójának állít emléket.
„Jelen kiadvány az éremművészet mellett Berán sokrétű művészi pályájának – sokszor alig ismert – más területeit is bemutatja. A szerzők többéves kutatómunkája alapján készült könyv bőséges jegyzetanyaggal kísérve, tematikus csoportosításban ismerteti ennek a gazdag életműnek a művészi szempontból legfontosabb elemeit” – olvasható róla. A Napút Kiadó gondozásában tavaly megjelent mű mérföldkő, hiszen ezidáig senki sem dolgozta fel ilyen mélységben a beráni oeuvre-t. Művei szerepelnek gyűjteményekben, kiállításokon, mégis ez az első összefoglaló írás róla.
A két szerzőség kíváncsiságot ébreszt az olvasóban. Egyértelmű, hogy melyik részt ki írta, hiszen minden fejezet elején ott szerepel az adott témakör ismertetőjének a neve. A bevezetőt közösen írt Paddi Attila és Prohászka László tollából azt is megtudjuk, hogy „Ettől függetlenül nem elszigetelt írásokról van szó, mivel a két szerző mindvégig figyelemmel kísérte egymás munkáját, folyamatosan konzultáltak, egyeztetettek, megosztották kutatási eredményeiket”.
Szükséges is volt egyeztetniük egymással: ilyen volumenű, több mint 400 oldalas kötet összeállítása hatalmas feladat. Vállalkozásukhoz alapos gyűjtőmunkát kellett végezniük, egy detektív kíváncsiságával felderíteniük minden információmorzsát Berán Lajosról.
Ez könnyen a visszájára fordulhatott volna. Ki akarná unalomig az adatok felsorolását olvasni? Szerencsére a bőséges mennyiségű alkotásról szóló leírások informatívak, érdekesek. Minden egyes oldalon érződik a szerzők hozzáértése, lelkesedése, ahogy a lehető leggondosabban utánajártak nemcsak az alkotónak, hanem más, numizmatikával foglalkozó személynek is. A kötet igényes szerkesztésű, sűrű lábjegyzetei az olvashatóság érdekében az oldalak alján szerepelnek. Ez utóbbiak jelzik, hogy tudományos igénnyel készült munkával van dolgunk, ezt sugallja a komoly benyomást keltő fedőlap is. A betűk szépen szedettek, a szöveg nem csúszik át zavaróan egyik oldalról a másikra. Mindez a szöveggondozó Kütsön Nikolett, valamint Szondi Bence tördelőszerkesztő érdeme.
A kötet többek között kitér az alkotót ért szecessziós hatásokra. „A szecesszió komolyan befolyásolta a korszak építészetét, festészetét, szobrászatát, iparművészetét, és ez érezhetően kihatott a hazai éremművészetre. Ez Berán Lajos több alkotásán is megfigyelhető, nagyjából az 1903 és 1915 közötti korszakban” – olvashatjuk a Szecessziós hatások című fejezetben. Ebben a részben arra is fény derül, hogy Berán a Telcs-iskolához is kötődött, de a francia Art Nouveau és a német Jugendstil is nyomott hagyott korai művein. Ugyanakkor Berán életműve a két háború közötti időszakban nem osztható korszakokra. A hagyományokhoz ragaszkodva, egyenletes színvonalú műveket hozott létre.
A szerzők a további fejezetekben a legjelentősebb alkotásokat, tematikus csoportosításban veszik számba. Hangsúlyozandó, hogy nem katalógust állítanak össze, hanem érdekes tudnivalókat közölnek az alkotásokról mindazon műfajokban, melyekben Berán Lajos dolgozott: az érmeken megvalósuló grafikai megoldásoktól kezdve a bélyegterveken, valamint a kis- és nagyplasztikai alkotásokon át a síremlékig.
A Berán Lajos művészete – Kultúrtörténeti barangolások az alkotásai körül nyugodtan ajánlható mindazoknak, akiket egy kicsit is érdekel az éremművészet területe. Az ezzel foglalkozóknak, gyűjtőknek kötelező, művészettörténészeknek, képzőművészeknek főként grafikusoknak, szobrászoknak pedig erősen javallott ennek a hiánypótló kiadványnak a forgatása.
Paddi Attila – Prohászka László: Berán Lajos művészete – Kultúrtörténeti barangolások az alkotásai körül. Napút Kiadó, Budapest, 2025.
