Fehér felhők játéka

Május vége

Fűnyírógépek brummogása,
madárfütty zenéje.
Napfény muzsikája,
levelek suhanása.

Bogarak zümmögése,
virágok illatözöne
Fehér felhők játéka,
Emberek zúgó öröme.

Kuka

Most éppen kedden kutat a kukában.
De minden nap kutat.
Keresi a kaját, meg ki tudja, mit.
Keresi a múltját, szerelmeit.
Keresi a régmúltat.
A közelmúltat.
Sorsának keserveit. 
Gyerekkorát, ifjúkorát.
Barátait, családtagjait. 
Már megitta minden borát,
fájlalja borongásait. 
Kutat, kutat, kutat
a szemétben. 
S vajon mit gondol a világról?
Csak sejthetem.
Nem látok fényt a
szemében. 

                           Lennék
                                       Ilinek

Lennék a kerékpárnyerged,
vagyok a válladon terhed.
Lennék szikrázó fényed,
s vagyok éjjel is érted. 
Lennék egy ránc arcodon,
s vagyok tán az otthonod.
Lennék bőrödön egy csillogás,
s vagyok szemedben egy villanás. 

Hőség

Meleg van nagyon.
Vánszorgok hazafelé
a Prohászka úton.
Jön egy nő szembe velem.
S egy pillanat alatt lerántja pólóját.
Fehér melle csüng lefelé.
Elfordulni nincs idő…
Vajon mit szólna ehhez
az utca névadója?....

Egy emlék

Vakít a fény a téren,
amikor egy emlék áll ott
néhány méterre tőlem.
Fölötte dús falomb az árnyék.
Jön is talán, hogy rám köszöntsön.
De csak nem lép közel.
Én sem feléje.
Csak áll ott, mint egy idegen.
Aztán elsiet,
Nyomát sem látom.
Elment az emlék.

Egy emlék, 2.

Vakít a fény a téren.
Ott áll a mosoly.
Mozdulatlan.
Csak Isten látja meg én.
Áll mozdulatlanul.
A fény egyre erősebb.
Már vakít.
És a mosoly elindul.
Megy át a téren. 
Ki tudja, hová?
Elment a mosoly.