Ugrás a tartalomra

Átjárások / Könyv-nyitogatások, no. XIV.

Időzve, utazva nyitok
belső könyveket. Míg örvénylik szellemem:
útjait örömmel szenvedem…
Korpuszok feszítve, gond(olat), érzelem:
fény, sebek, töredék, titok…

 (Azaki Nemazaki)

 

Bécs-Bilbao! Pontosabban: Budapest-Bécs-Stuttgart-Lyon-Bordeaux-Bilbao-Budapest. Avagy: a leíró fragmentumai, emlék-nyomai egy utazás margójára:

Hermann Nitsch hatalmas húskönyvei nyílnak meg, tárulnak, kampókon agonizálnak egy tágas csarnokban. (V)érző kódexek egy rituális vágóhíd oltárain…

Schiele szelleme sílécen ellebeg az Albertina felett. Ó, jegesre dermedt fellegek…

Bécs. Spontán távlat-vezetés, idő- és tááv-ölelés, pszichológiai feltárások a G’schamster Diener-ben, az Ati atelier festményei között. Hét kocsma: bár, lét-terem, menedék, kátrány-, aranypor- és dohány(f)elszívó magánszanatórium, panoptikum… Lefagyás, csontgyulladással tér(d)-porctalanítva: így indult a terápiával elegy utazás. Salimar, Bonbonier bar (exkluzív ex-madámmal parolázva), Jazz Drakon, Frau Mayer Cafe, Bendl, Romantika (román pultosnővel rezonálva)…

Osztrák-német-francia-spanyol (baszk) írók, költők, művészek művei mutatkoznak meg-megvillanva, részlegesen, árnyakként elsuhanva:

Eduard Mörike hittől és megszálltságtól terhelt alkatából fakadnak ki fájdalmas-szép versei. Úgy hozzászokott a szenvedéshez, hogy minden örömének az ezerarcú bánat és a megbánás volt a keserű fűszere. – Mozart prágai utazása, részlet.

Stuttgart. Az utazók a St. Eberhard Domkirche-t csodálják, a modern múzeum, a Neue Staatsgalerie épületének modern üvegfelülete élénken világít, ám kapui befagytak, a nyitás olvadásra vár… Az éjjeli La Embajada Bar-ban indiai pultos a bárpultnál: holland férfiúval, annak mexikói barátnőjével és egy kiskamasz fiúval diskurál… Ulu és Zorpia a közeli asztalnál Berliner shot-ot és búza-komló kombókat kortyolgat, őket is bevonják a szövevényes beszéd-folyamba…

Szállás a bár mellett: Hotel Hansa az Ezüsthegyen! Silberberg straße… Másnap fűszeres élmények, barátkozó fiatal italozók a piac-csarnokban, majd Aperol (fiúra szállt) Keller bier a Carls Brauhaus sörcsarnokban… A helyi Zene Házá-nak oldalszárnyai építészetileg extravagáns, színes konstrukciók…

Leonbergből-Lyonba: oroszlános utazás Sky Bar és speciális sörfőzde előjátékaival. Majd hosszú, fagyos éjszaka, hólepte álom-fázisok… Reggeli révület, eszmélés, fájdalmas gyaloglás… Hostel Lyon Center a hegy tetején. A kilátás pazar!

Csak a Lélek fuvalma teremtheti meg az agyagból az embert. Az elhivatás bizonyosan hozzásegíti az embert a fölszabaduláshoz: de ugyanígy szükséges, hogy fölszabadítsuk az elhivatást. A világot, melynek rendjében élünk, nem lehet megérteni, csak akkor, ha magunk maradunk vele. A tökéletességet nem akkor érjük el, amikor már nincs mit hozzáadni, hanem amikor már nincs mit elvenni. – Antoine de Saint-Exupéry (Lyon, 1900. – Marseille, 1944.)

Cecille titkos pantomimet ad elő a remek művészkocsmában, a fejgörcsöket, az agysorvadást, a léleknyomást – és egyéb fájdalmakat csillapító: La Mi Graine-ben, ahol egy egész falat betöltő, a múlt század eleji (Moulin Rouge-i,) éjszakák hangulatát is megidéző festmény-freskó vonzza magába a vendégeket. A bár miniszínházként is funkcionál. Avant garde! Siká-torokból belső kertbe…

A Broc’ Bar szintén egyedi art local, minden korosztályt bevonzó hely. A pulzáló lámpásokkal, vörös-sárga lampionokkal megbolondított terasz a késő esti, nullás-mínuszos hidegben is csordultig tele. Kint sok-sok fiatal: nevetgélve, barátkozva, beszélgetve… A Borbár Barlang-ban (La Cave) is kitűnő a fogadtatás, ahogyan a kóstolás is: La Raphaëlle, Bigalet, Gènêpi…

Éjjeli kilépő, avagy Kocsmaturista barátunk ünneplése: 4700-ik italos állomásán, a Black Hole melletti Look Bar-ban, az igazán sajátságos kocsmában, ami: a múlt ódon díszleteivel, bútoraival, szecessziós csillárjaival, füstös félhomályával talán magasztosabb időket is megélt… A pultos (magas, vékony, hosszú, aranyszőke hajú) ausztrál fiatalember bakeliteket pakol a százéves lemezjátszóra. Szilfid androgün – suttogta a költő légies-(sz)ívesen…

Francia sanzonok és standard jazzek recsegnek, miközben italmeghívások cserélődnek, az egyik underground fazon hevesen barátkozik, sőt: őrült dorombjátékával is megörvendezteti az utazókat. Ulu és Zorpia koccint és feelkacag…

Bordeaux-i átszállás. Két környi (nyitott ökölnyi) idő egy bárban, ahol szívélyes, joviális, fekete úr szolgálja ki a betérőket: a Kocsmaturista útitársát és egy régen látott magyar ismerősét, aki az utazók miatt érkezett…

Nincsenek szerelmeink, egyetlen szerelem van bennünk; és mi találomra gyűjtjük a találkozásokat, találomra a szemeket, a szájakat, azt, ami talán-talán egybevág vele. Mekkora ostobaság azt remélni, hogy megtaláljuk azt az egyet! Egész ifjúságom hosszú öngyilkosság volt. Igyekeztem készakarva nem tetszeni, attól való féltemben, hogy amúgy sem tetszem…Vannak emberek, akik csak valaki ellen tudnak szeretni. Annak a jajszava löki őket a másik felé, akit elhagynak… – François Mauriac (Bordeaux, 1885. – Párizs, 1970.)

A költő: éber-álmában, lassított utazásban felhőket vacsorázik-éjjelezik s befelé fülel:

A szövettani részecskék belső hangjegyei, akár a csontvelő-uszadékok kötődései, hártyafoszlányai: az erek pulzáló metronómjai által képeznek képletes (matéria-tanilag rejtett) képvers-kivonat történeteket…

Bilbao. Érkezés szilveszterkor, 23:55-kor. Folyt. Köv. …

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.