Koncerezett-e Bartók Béla Gyomán?

Régóta megfigyelt jelenség, hogy egy történetet nem lehet kétszer ugyanúgy elmondani. Így születnek a variánsok. Ha az elmesélt történet jelen idejű, és van benne egy kis rosszindulat, pletykának hívják. Ha múltbeli eseményekre vonatkozik, és a pozitív tulajdonságokat emeli ki, akkor legendagyártásnak. Ezek a történetek minden alkalommal módosulnak, sokszor a lejegyzés után is.

Petrőczi Éva Szanazug című verse augusztus 15-én jelent meg az Irodalmi Jelen oldalán.[1] A vers a családi múlt egy alakját idézi meg. Szép gesztus.

Alatta pedig, némiképp rendhagyó módon, hosszú szerzői jegyzet. A költő – aki a tudományos életben is ismert személy – versmagyarázó családtörténeti sorainak utolsó mondata „Ida dédikéjéről” szól: „Szeretett Gyomájukon, Kner Izidorné Nelli nénivel együtt, minden jótékonysági és művelődési esemény »anyja« volt: muzsikus meghívottjaik közül nagy sikert aratott Bartók Béla és Fischer Annie is.”

A mondat legfontosabb állítása az, hogy Bartók Béla adott koncertet Gyomán.

Petrőczi Éva augusztus 15-én nyilvános posztban saját profilján megosztotta a verset.[2] Ez alatt egy hozzászólásban még egyszer hangsúlyozta a föntieket. Arra a kérdésre, hogy Bartók valóban járt-e Gyomán, így válaszolt: „Igen! És Fischer Annie is! Délutáni ifjúsági koncerteket adtak. Főleg Knerék, s még néhány család, köztük az enyém zenebaráti, aktív muzsikusi és anyagi segítségével.” Azaz nemcsak megerősítette az állítását, de további részletet árult el róla: Bartók éppen Petrőczi Éva családjának „aktív muzsikusi és anyagi segítségével” lépett föl a Körös-parti városban. Arra viszont már nem válaszolt, Bartók helyi koncertjének (vagy koncertjeinek) hol található a dokumentációja. Az állítás megtörtént, de a bizonyítás elmaradt.

Márpedig egy Bartók-koncert – nemcsak helyi viszonylatban – jelentős esemény, szükségszerűen kellett valami nyomának maradnia a korabeli sajtóban, az utóbb kiadott levelezéskötetekben, helytörténeti munkákban – illetve a könyvtárnyi Bartók-szakirodalomban. Ha pedig vele kapcsolatban felbukkan egy új, érdemi adat, az jelentős tudományos nóvum.

*

Szögezzük le gyorsan: a jelenlegi tudás szerint Bartók Béla soha nem lépett fel Gyomán, és nem tartott ott délutáni ifjúsági koncertet.

A legendaképzés első állomása Petrőczi Éva dédszüleiről írt könyvében található. Itt – sok más dokumentum mellett – közreadja keresztapja, dr. Nemerey Péter „csapongásaiban is informatív értékű visszaemlékezéseit”, és ebben szerepel az alábbi mondat: „Kner Imréék időszakosan rendeztek gyerekek részére zenedélutánokat. Egy alkalommal Bartók Bélát is meghívták, éppúgy Fischer Anni zongoraművésznőt…”[3] Ez az idézett mondat azóta több helyen is feltűnt Petrőczi Éva írásaiban, reflektálatlanul.[4]

Hogy a visszaemlékező milyen meghívást említett, nem tudni, viszont bizonyos, hogy Knerék többször is invitálták Bartókot, látogassa meg őket. Ezekről 1981 óta tud a szakirodalom. Kner Imre írta 1922. december 27-én Bartóknak: „Csabai barátainktól hallottuk, hogy Tanár Úr az ünnepeket Vésztőn tölti. Engedje meg, hogy ismételt meghívásainkat most megújítsuk s egyben emlékeztessük arraa [!] ígéretre, hogy egy ilyen alkalommal meg fog bennünket látogatni. / Nagy örömmel várjuk mélyen tisztelt Tanár Urat s látogatására feltétlenül számítunk, csak arra kérjük, hogy érkezésének idejéről előre értesíteni szíveskedjen.”[5]

Talán nem kell túlságosan részletezni, hogy egy meghívás önmagában nem több mint egy meghívás. Egy szándék kifejezése, amely nem foglalja automatikusan magában annak megvalósulását. És a kutatás régóta számontartja, hogy „Knerné Kulka Etelka levelei szerint Bartók Bélát is várták több ízben népdalgyűjtésre, de erre nem került sor.”[6] (Ez nincs ellentmondásban egy korai gyűjtőúttal, illetve az 1926-ban a szomszédos Endrődön rögzített dalokkal – mint látni fogjuk, a földrajzi közelség nem jelenti ab ovo a találkozást is.) Az sem véletlen, hogy Kner Imre lánya, Zsuzsa tizennégy éves korában nem Gyomán készített interjút a zeneszerzővel, hanem annak a „pasaréti szelíd dombocska tetején” álló házában.[7]

Ehhez képest Petrőczi Éva 2021-ben már tényként állította – a Parlando zenei szaklap Bartók 140 ünnepi összeállításában (!) –, hogy „Bartók gyermekszeretete abban is megnyilvánult, hogy […] ő is egyik fontos szereplője lett később a főleg a Kner család jóvoltából és támogatásával szervezett gyomai gyermek- és ifjúsági zenedélutánoknak.”[8] Azaz ami 2019-ben még csak meghívás volt Knerék részéről, két évvel később már megvalósult Bartók-fellépés lett.

Az viszont mindenképpen megjegyzendő, hogy Fischer Annie valóban járt Gyomán és koncertezett is; ennek van (szak)irodalma. De Bartók állítólagos gyomai „zenedélutánja” szempontjából ez teljesen irreleváns.

*

És akkor itt szükséges áttekinteni Bartók Béla és Gyoma kapcsolatának valós adatolt tényeit.

Minden szakirodalmi feldolgozás első helyen hozza, hogy a gyomai Kner Nyomda adta ki Bartók két legismertebb színpadi művének, A kékszakállú herceg várának és A fából faragott királyfinak Balázs Béla által írt szövegét; előbbi 1912-ben jelent meg a Misztériumok című kötetben, utóbbi önállóan, 1917-ben. Ez valóban így van, viszont csak közvetett nexus. (A szövegkönyvek kiadása ügyeben értelemszerűen Balázs Bélával volt a Nyomdának közvetlen kapcsolata.) Emellett az irodalom azt is meg szokta jegyezni – és teljes joggal –, hogy Kner Imre felesége, Kulka Etelka az 1910-es években a Zeneakadémia zongora szakán tanult, és tanárai között volt Bartók is. A házasságkötés pedig éppen A fából faragott királyfi megjelenésének évében történt – de ezt az egybeesést sem célszerű túlmisztifikálni. (Ráadásul Kulka Etelkának érdemibb szakmai kapcsolata volt a későbbiekben is Kodály Zoltánnal.)

A zeneszerző és a település közti találkozások – meglehetősen rövid – sora a századelőn kezdődik. Bartók 1905–1909 között valamikor járt Gyomán népdalgyűjtő úton (1905-ben, 1906-ban, 1908-ban és 1909-ben gyűjtött Békés megyében). A vonatkozó szakirodalom szerint a Békés megyében gyűjtött dalok száma mintegy 750–800-ra tehető, ebből Bartók 468-at 1909-ig rögzített írásban vagy fonográfra, és ebből a korai anyagból 3-at Gyomán. „Bizonyára talált ott többet is, de azokat már egy előbbi helyen feljegyezte.”[9] (Ez a szám valójában nem olyan rossz, mert Bartók Gyomára viszonylag későn jutott el, s a kevésnek látszó mennyiséget úgy is értelmezhetjük, hogy a népdalgyűjtő Gyula, Doboz, Vésztő és Pusztaföldvár után még három új dalt Gyomán is tudott rögzíteni.) Később, 1926 nyarán – július 1–3. vagy/és augusztus 29. és szeptember 5. közt – pedig bizonyosan ismét a környéken járt, mert ekkor három fiatal endrődi énekeslányt említett meg közlői között.[10]

De Bartók nem csak népdalokat gyűjteni járt Békésbe: rendszeresen utazott a Vésztő melletti Kertmegpusztára, mert húga, Bartók Erzsébet (Elza) az ottani Wenckheim-birtokon dolgozó gazdatiszthez, Oláh Tóth Emilhez ment feleségül. Az esküvő 1904. november 16-án volt, Elza ezután Békés megyében élt.

Ezt követően Bartók többször meglátogatta őket. Mivel Budapestről Vésztő felé vonattal utazva Gyomán kell átszállni (és persze visszafelé is, Vésztőről Budapestre), Bartók többször is járhatott a vasútállomáson. Egy ilyen gyomai átszállást rögzít is az életrajzi kronológia: 1913. szeptember 5-én a „Vésztő–Kótpuszta–Gyoma–Rákoshegy útvonalon családjával együtt” a tanév kezdetére utazott haza.[11] Ekkor bizonyosan várt valamennyi ideig a vasútállomáson.

Az egyetlen valós – és meglehetősen rövid – gyomai tartózkodásra is egy ilyen hazaút közben került sor, 1920-ban.

1920 nyarán Bartók feleségével és fiával ismét Kertmegpusztán pihent. 1920. július 10-én utaztak oda, a júliust és az augusztust teljesen ott töltötte, majd szeptember 3-án elkísérte húgát Debrecenbe, onnan 4-én tért vissza Kertmegre. Még két napot időztek ott, és szeptember 6-án indultak vissza Budapestre.[12] Ekkor álltak meg Gyomán kicsit. Ez egy hétfői nap volt.

Erről fél évvel később, 1921. január 17-én írt Kner Imrének egy magánlevélben. Ha ezt a levelet Bartók nem írja meg, ennek a gyomai tartózkodásnak sem lenne nyoma. De mivel fontosnak tartotta, mégis beszámolt róla: „Szeptember elején töltöttem nehány órát Gyomán; besétáltam a »városba«, egészen a templomig. Gondoltam is arra, hogy jó volna Önöket meglátogatni, de társaságban voltam, és nem akartam idegenekkel beállítani.”[13]

Mivel tudható, hogy a katolikusnak született Bartók már fiatal korában elfordult vallásától, és helyette az unitárius egyház tanait követte, a levélben említett templom nagy valószínűséggel a város központjában álló református templom, ami a vasútállomásról legegyszerűbben az éppen oda vezető Kossuth utcán közelíthető meg. Egészen pontosan: csak végig kell menni rajta. Jó kis séta, ezerhatszáz méter, nagyjából húsz-huszonöt perc alatt teljesíthető kényelmesen, És mivel Knerék háza éppen a Kossuth utcában volt, Bartók elment mellette, talán kétszer is, oda-vissza. Hogy mit csináltak a „nehany óra” alatt, nem tudható. Talán megebédeltek valahol; ha igen, akkor valószínűleg a Szabadság téri Holler Szállodában (ma Körös Panzió és Étterem), ami közel van a templomhoz.

Ennyi. Nem több.

Ugyanakkor tény az is, hogy egy utólag rekonstruált élettörténet sohasem lehet teljesen pontos, mindig szükségszerűen hiányos. Másképp megfogalmazva: ha valami nem dokumentált, még nem kizárt, hogy megtörtént. A történeti (s így az irodalomtörténeti) kutatásokat laikus oldalról szokta az az egyébként megcáfolhatatlan vád érni, hogy a kutató „nem is volt ott”, hát honnan tudhatná, mi történt ott és akkor. Valóban, egy mai kutató nem volt az államalapításnál, a mohácsi csatánál, 1848. március 15-én Pesten, Trianonban vagy a második világháborúban stb. Abból dolgozik, ami van: adatokból, dokumentumokból.

Nem lehetetlen tehát, hogy Bartók Béla teljesen titokban mégiscsak elutazott Gyomára, és ott teljesen titokban adott egy koncertet, de előtte kötelezte a jelenlévőket, hogy arról soha nem beszélhetnek senkinek, tehát nem beszélt róla a Kner-család, nem beszélt róla a Bartók-család, és nem dicsekedtek el vele Petrőczi Éva felmenői sem; sőt fotó és más feljegyzés sem készülhetett, nehogy esetleg később felbukkanjon. Elképzelhető, de – úgymond – nem életszerű.

Amíg pedig elő nem kerül ennek a titkos fellépésnek egy hiteles dokumentuma, addig nem lehet azt mondani, hogy volt Bartók-koncert Gyomán. Sem a Petrőczi-dédszülők, sem Gyoma (ma: Gyomaendrőd) művelődéstörténete, sem Bartók Béla életrajza nem szorul arra, hogy fiktív elemeket csempésszenek bele.

A szerző a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Kar Tanítóképző Tanszékének főiskolai docense.

Jegyzetek

[1] https://www.irodalmijelen.hu/2025-aug-15-1659/szanazug

[2]https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=pfbid02Mj31kFeFETkjui…

[3] Petrőczi Éva: Ida és Gyula. Dédszüleim története. Pécel, 2019. Katica-Könyv-Műhely. 214., illetve 218. (Kiemelés tőlem – BBT.)

[4] Pl.: Petrőczi Éva: Egy ismeretlen Fischer Annie-kép, Gyomáról. Parlando, 2019. 3. sz. https://www.parlando.hu/2019/2019-3/Petroczi_Eva-Fischer_Annie.htm, Nelli néni emlékezete. Kner Izidorné Netter Kornéliáról, prózában és versben. Múlt és Jövő, 2022. febr. 22. https://multesjovo.hu/kultur_cikk/petroczi-eva-nelli-neni-emlekezete/

[5] Sárhelyi Jenő: Bartók Béla Békés megyében. Magyar Zene, 1981. márc. 86–110. (Azon belül: 92.) Ugyanitt olvasható még egy Bartókhoz írt Kner-levél (1924. febr. 11.), de abban nincs meghívás.

[6] Ittzés Mihály: Kodály Zoltán levelei Kner Imréhez. Forrás, 1984. szept. 52–67. (Kiemelés tőlem – BBT.)

[7] Kner Zsuzsa: Bartók Bélánál. Csabai Akkordok,1935. 3. sz. Újraközli: Sárhelyi Jenőné: Bartók Béla Békés megyében. Békési Élet, 1974. 3. sz. 557–572. (Azon belül: 571–572.)

[8] dr. habil. Petrőczi Éva: Egy „Európát járt” mese – Bartók Béláról. Parlando, 2021. 5. sz. https://www.parlando.hu/2021/2021-5/Petroczi_Eva-Bartok-Fabol-faragott.pdf (Kiemelés tőlem - BBT.)

[9] Fasang Árpád: Bartók Béla Békés megyei népdalgyűjtése. In: A népdalkutató Bartók Béla. Békés, Arad és Bihar megyékben. Szerk.: Csende Béla. Békéscsaba, 1981. 29–60. (Azon belül: 32–34.)

[10] Fasang: 32.

[11] Ifj. Bartók Béla: Bartók Béla életének krónikája. Közreadja: Vásárhelyi Gábor. Magyarságkutató Intézet, Bp., 2021. 136. (A mű első kiadása 1981-ben jelent meg.)

[12] Ifj. Bartók Béla: I. m. 181–182.

[13] A könyv mestere. Kner Imre levelezése. Szerk.: Elek László. Bp., 1969. Magyar Helikon – Európa. 62. – A levél természetesen megtalálható a Bartók-forráskiadványokban is, pl. Bartók Béla levelei. Szerk.: Demény János. Bp., 1976. Zeneműkiadó. 264.