Recept a boldogsághoz
Történetek. Könnyedek, tragikomikusak, alföldiek. A gyulai születésű Kiss László Mi kell a boldogsághoz novelláskötetében helyet kapó írások nem kívánnak hosszas fejtörést. Nyelvezete fiatalos és szókimondó – vagánynak is nevezhetnénk. Tartalma megtalálható az utcán, a buszon, a szomszédos tömbház valamelyik szobájában, bármelyikünk életében. Hiszen kinek nem voltak nagyra törő, megbukott tervei? Megalázó szakítása? Ki nem került kellemetlen, égető szituációba (mint például a meztelen exed fotóját nézegetni, miközben online történelemórát tartasz képernyőmegosztással)?
Kiss László főhősei általában iskolás/egyetemista fiúk, középkorú férfiak. Hétköznapi emberek, akiknek gyakran azzal az oldalával ismertet meg a szerző, mit nem szokás emlegetni. Például A pinkoló című novella főhőse izgatott állapotaiban vizelési ingerrel küzd. Amikor a szeretett lányra várva egy farakás mögé bújik könnyíteni magán, rárántja a cipzárt a péniszére. Az Új autónk van történet családapja új járgánnyal igyekszik mosolyt csalni besavanyodott felesége arcára, ám amikor indulnának kipróbálni, a főhős addig böngészi a gépjármű kezelési útmutatóját, míg családja szép lassan eltűnik. A győztes részeg főszereplője televíziós játékban vesz részt, de kudarcát nem bírja elviselni: “A kurva anyádat, bizonygattam az igazam”.
Olykor úgy érezzük a szerző ki akarja nevettetni, szándékosan le akarja járatni karaktereit. Ez gyakran tragikomikus, keserédes fordulatokat eredményez. Egyik karaktere büszke német nyelvtudására, igazi német anyanyelvűvel kell találkoznia, hogy szembesüljön a keserű igazsággal: “Wie war die Reise, mondtam végül zavartan. De úgy értettem: Auf Wiedersehen” (Németül beszélek). Egy másik karakter írónak nevezi magát, ám amikor végre sikerül megjelentetni egy írását (amiért ráadásul fizet is), döbbenten veszi észre, születési helyét elírták, írását nem a leadott formában közölték. Olykor férfiasságukat megalázó helyzetekben látjuk őket: “amikor Árpi meg akarta csókolni, rémülten vette észre, hogy a lány, aki éppen meglovagolja, (...) nem Pálma. (...) A molett eszközfertőtlenítős asszony volt az, aki gyűlölettől torz arccal meredt a képébe, s miután azt sziszegte, szórakozol velem, félliternyi Sekusept Aktivot borított az ágyékára”; “férfiak képét is megnyitotta, hogy legalább néha lásson istenigazából merev faszt, ha már az övé fájdalmas puhasággal, akár egy öreg varangy, lapult meg a lába között” (A denevér).
Ahogy azt már sejthettük, a szereplők általában a szerelemben sem szerencsések. Gyakran hagyják el őket, vagy egyszerűen csak nincsenek szeretve. Némelyik képzeletbeli vagy elmúlt kedveseket üldöz. Áhítoznak az intimitás, a női érintés után: “meg akartam tudni, milyen, amikor eltűnök egy szájban” (Csenge macija). Viszont találunk köztük olyat is, mint az Édes Emma novella Antalja, aki az Árpád-kor beteges megszállottja, emiatt barátnője kénytelen szakítani vele: “Ki akarja elveszíteni a szüzességét úgy, hogy párja az egyébként sem emlékezetes percek után rögtön Könyves Kálmánra gondol? Vagy, ki tudja, közben is.” És hát a következmény nem várt: az összetört szívű Emmát egy kerti törpe vigasztalja, csábítja el, talán éppen az, amely a könyv borítóján bemutat nekünk.
A történetek helyszíneit a magyar Alföld adja, elsősorban Békés megye (például Gyula, Szanazug), de a szegedi Nyugi vagy a Kedves presszó is felfedezhetők bennük. Az élővilág, a folyók, erdőszélek jelenléte erőteljes. A novellák főhősei gyakran horgásznak a Körös-folyón, olykor sátrat is húznak partján, csak éppen a szabályzatban előírt latrinát felejtik el kialakítani, aminek kellemetlen következményei lesznek: “Már mondaná, hogy a folyóparti bukszus látványa legutóbb tinédzserkorában váltott ki belőle csiklandós bélmozgást, amikor a rendőr felcsattan: Valaki csak szart maguk közül!” Kijárnak vadat lesni az erdőbe, a pusztába. E tekintetben szomorú A vakáció utolsó napja novella, melyben egy család szemtanúja lesz, ahogyan az erdész kivégez egy ártatlan kutyát: “Erdész, közölte Pisti apja. Az erdész feladata, hogy rendet tartson. Sose lehet tudni, mondta…”
Mi kell a boldogsághoz? – kérdezi a könyv. Új autó? Pénz? Irodalmi siker? Szerelem? Jó nő? Több száz lájk a Fészbúkon? Vagy csak egy jó fogás és egy üveg sör, miközben üvölt a Guns N’ Roses? A főhősöknek többnyire az utóbbi adatik meg, és a végére még az oroszok is megérkeznek…
Szóval? Kezdetnek talán egy kis humor, önirónia is megteszi, aztán lesz, ahogy lesz.
Kiss László: Mi kell a boldogsághoz. Tiszatáj Alapítvány, 2024. Szeged.
