Jelige: Tündérország

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy varázserdő. A varázserdőben éltek a virágok szirmai közt a tündérek. Minden tündér 100 évesen bölcsődébe kellett menjen, ahol 400 évig a nap sugarain táncolt és a faágak között feszülő pókhálók húrjain zenélt naphosszat. Az 500 éves tündérek aztán beiratkoznak az óvodába, a tündéróvodába természetesen.

A tündéróvodában számos csoda volt, sok-sok játék, melyekkel a kistündérek foglaltoskodtak. A kistündérek sokfélék voltak. Voltak lánytündérek és fiútündérek, voltak kisebbek és voltak nagyobbak, voltak pirosak, kékek, zöldek, lilák és tarkabarkák. A tündéróvodában minden tündérnek volt sokféle tehetsége is. Az egyik vezette a többieket, egy másik segített a bajbajutottakon, de volt olyan, aki futkározni szeretett, míg másvalaki a képeskönyveket lapozgatta inkább. Egy napon aztán leültek a tündérek a kert közepén egy kis lámpás köré. Estefelé járt az idő. A szentjános-bogarak kis fényei cikáztak a lombok között.

A tündér-óvónéni így szólt a kis tündérekhez. Ma varázsolni fogunk. Itt van nálam egy varázspálca. Ezzel megérintem mindegyikőtöknek a homlokát és ezután csoda fog történni. Elutazunk a jövőbe.

A kis tündérek álmélkodva néztek egymásra. Nem is tudták, hogy a tündér-óvónéninek olyan ereje van, hogy a jövőbe tud utazni. Az egyik kistündér megszeppenve kérdezte:

De azért utána hazajövünk, ugye?

A tündér-óvónéni megnyugtatta:

Hát persze, hogy hazajövünk.

Majd így szólt: Legyetek csak bátrak, ne féljetek semmit se!

Az utazásunk célja az, hogy meglássuk, hogy kiből mi válik, milyen felnőtt munkát fog végezni, mihez ért majd? Üljetek körbe szépen, amíg körbejárok és megérintem a homlokotok a pálcával. Egyesével fogunk a jövőbe utazni. Csak egy pillanatnak fog tűnni, azoknak, akik mellettetek ülnek, de mégis az utazás során úgy érzitek majd, hogy egy órán át voltatok távol.

A kistündérek körbeültek hát és ekkor a tündér-óvónéni lassan körbesétált előttük, majd megérintette varázspálcájával egyikük homlokát. Nagy ragyogás támadt, majd miután elhalványult a fény a varázspálcával megérintett kistündér arcán mosoly ragyogott fel. Titokzatosan pillantott körbe.

A tündér-óvónéni megkérdezte tőle:

Nos kis lelkem, merre jártál, mit láttál?

Az első tündér így válaszolt.

Én egy nagy teremben voltam. Előttem gyermekek ültek és előttük könyv, füzet és ceruza volt az asztalon. Mögöttem egy tábla volt. Volt egy nagy asztal is és rajta egy számítógép. Ahogy ott álltam, a gyerekeknek magyaráztam valamit és ők nagyon figyeltek. Egy nagy térkép is volt a teremben, amin megmutattam dolgokat a gyermekeknek. Tanárnéni voltam.

A második kis tündér is megszólalt.

Nálam egy nagy táska volt, mely telis-tele volt rakva levelekkel. Ahogy mentem az utcán mindig megálltam egy-egy ház előtt és becsengettem. A lakók ajtót nyitottak és akkor átadtam nekik egy levelet, vagy egy köteg pénzt. Azután mentem a következő lakásba. Sok helyen a lakók idősek voltak és velük néha elbeszélgettem egy kicsit, mert nagyon egyedül érezték magukat, mivel már egyedül éltek. Postás bácsi voltam.

A harmadik kistündér így szólt.

Én pedig egy fehér szobában voltam. Fehér köpeny volt rajtam és a nyakamban egy műszer. Előttem kisgyerekek voltak. Azt kértem tőlük, hogy nyújtsák ki a nyelvüket és megnéztem, hogy piros-e a torkuk. Ezután megmértem a lázukat, majd pedig felírtam egy papírra nekik gyógyszerreceptet, hogy jobban legyenek és meggyógyuljanak. Én gyermekorvos lettem.

A negyedik kistündér így szólt.

Én finom ételeket főztem és sütöttem egy hatalmas konyhában. Jött hozzám egy pincér és azt mondta, hogy új vendég jött a vendéglőbe és paradicsomfőzeléket, sajtos tésztát és pudingot szeretne enni. Én azonnal nekiláttam és főztem paradicsomfőzeléket, elkészítettem a sajtos tésztát, majd pedig a meggyes pudingot. Ahogyan elkészültem, már vitte is a pincér a kedves vendégnek az ételeket. Mind nagyon finom volt. Szakács voltam.

A negyedik kis tündér ezután így folytatta.

Aztán láttam a jövőben, hogy bezárták az éttermet és munka nélkül maradtam, másik állást kellett keresnem. Úgy döntöttem, hogy másik pályát választok és egyszer csak azután kék ruhában voltam és az én autómon is volt sziréna, mint a mentőautókon, de én nem mentőautóban ültem. Emlékszem, hogy egy rablót követtem, akit letartóztattam és megbilincseltem, majd a fogdára kísértem, hogy ne lophasson más emberektől és megjavuljon. Rendőr lettem, de közben iskolába jártam, mert harmadik munkahelyemen számítógépekkel akartam majd dolgozni.

A kis tündérek ezután izgatottan mesélték egymásnak, hogy mivel foglalkoztak felnőtt korukban. Ezután megkérték a tündér óvónénit, hogy máskor is utazzanak el a jövőbe és nézzék meg, hogy milyen családjuk lesz, hol fognak lakni és hogyan fognak másokon segíteni, merre utaznak majd nyaralni. A tündér óvónéni megígérte, hogy majd ezzel is foglalkoznak a tündér óvodában. Ezután a kistündérek észrevették, hogy rájuk esteledett és ezért nyugovóra tértek.

Itt a vége, fuss el véle.