Holt volt hol nem volt.. De hol is? Hát a bölcsődében történt egyszer…

Azt kérditek mi is az a bölcsőde? Az egy olyan hely, ahol rengeteg játék van, de csak gyerekek játszanak két nénivel. Senkinek nincs ott az anyukája, de még az apukája sem. Történt egyszer, hogy anya elkezdte mesélni nekem, mi is az a bölcsőde és hogy az milyen jó hely mindenki játszik egész nap, és más gyerekekkel fogok játszani nem úgy, mint otthon csak vele, hiszen az már olyan uncsi egy olyan kétévesnek, mint amilyen én vagyok.

– Anna, gyere! – indulunk a bölcsődébe, majd megfogta a kezem és indultunk öltözni. Anya megtanította nekem, hogy kell felvenni a cipőt, bár a nyelve sokszor becsúszik, és a tépőzár is előfordul, hogy kifordul. Olykor néha bepipulok és sírok, sőt zokogok, ha nem sikerül elsőre. Anya ilyenkor mindig azt mondja semmi baj próbáld meg újra.  Így történt aznap reggel is. Az a fránya cipő sehogyan sem akart felmenni a lábamra.

– Ajaj, lehet, hogy ez a cipő már kicsi neked – mondta anya és megtapogatta a lábujjaimat a cipőben. -Ha hazajövünk a bölcsődéből bemegyünk a cipőboltba és választunk együtt egy újat.

– De anya én ezt a cipőt szeretem – visítottam.

– Tudom Annácska, de előfordul, hogy néha a ruháinkat kinőjük, főleg az olyan cseperedésben lévő gyerekek, mint te. Emlékszel mikor a fogaid kezdtek kinőni? Azok sem voltak mindig és most milyen finomságokat tudsz velük rágcsálni? Mit szólsz hozzá, ha cipővásárlás után együtt sütünk palacsintát?

– Olyan finom banánosat?

– Hát persze – de most már gyere induljunk mert Kata néni és Rozika néni már várnak téged a bölcsődébe.

– Kata néni és Rozika néni?

– Igen tudod tegnap eljöttek hozzánk, és hoztak neked egy szép katicabogaras hűtőmágnest. Nézd csak ott van a hűtőszekrényen.

– Ők is ott lesznek a bölcsiben?

– Igen és még sok sok gyerek. Na gyere induljunk mert elkésünk, és Kati néni meg Rozika néni megijed, hogy történt velünk valami útközben – mondta anya majd további okfejtegetés nélkül megfogta a kezem és elindultunk a bölcsődébe. Mikor megérkeztünk egy néni mosolygós arccal fogadott minket. Anya leült az egyik székre és onnan figyelt.

A bölcsődébe valóban sok szép játék volt. Sokkal több mint otthon telis -tele polcok érdekes játékokkal.  Először csak néztem mit csinálnak a többiek. Akadt, akik a babákkal játszottak, a fiúk autókkal versenyeztek. Nekem a babakonyha tetszett meg és odamentem.

– Menj innen! – mordult rám egy kislány, és ellökött. Gyorsan felnéztem, hogy segítséget kérjek anyától, de ő éppen a nénikkel beszélgetett.

Nekem sem kellett több felálltam és odamentem a kislányhoz, ahogy apa tanította.

– Én is játszani szeretnék – mondtam, majd kinyitottam a játéksütő ajtaját, hogy megnézzem mit sütöttek benne. De nem volt benne semmi, csak üresség.

– Ez az enyém! – mart bele a kislány a kezembe. Na ez már nagyon fájt, így hangos zokogásban törtem ki.

– Annácska mi a baj? – kérdezte anya, de én nem tudtam megszólalni, csak mutattam a fájós kezem és sírtam. -Megütötted a kezed? – találgatott anya, de annyira fájt, hogy nem tudtam megszólalni csak zokogtam.

– Zara, nem tudod miért sír Anna? – kérdezte meg az egyik mosolygós néni.

– Ellöktem! Ellöktem! – kiabálta a kislány nevetve.

– Ez nagyon csúnya dolog volt tőled. Anna is játszhat a játékkonyhában. Tudom, hogy ez a te kedvenc helyed, de Anna most van itt először a bölcsődében szeretném, ha megmutatnád neki hogyan működik a sütő, és hogy lehet olyan finom kakaót főzni. Talán főzhetnél mindannyiunknak kakaót. Az olyan jól esne.

– Jó – mondta a kislány majd megsimogatta a fájós kezem. -Gyere főzök kakaót!

– Ne haragudjon anyuka Zarának sajnos magatartás gondjai vannak. Nagyon erős akarata van és hozzá van szokva otthon, hogy minden az övé és bármit megkaphat – mondta Rozika néni anyának

– Mindent megkaphat? Te jó ég és a szülei nem gondoltak még arra mi lesz vele, ha egyre nagyobb lesz. Majd egyre nagyobb dolgokat fog kérni.

– Igen erre már mi is figyelmeztettük őket, de a szülők csak legyintenek, mondván, hogy ő az egyetlen gyerekük, és minden meg fognak neki adni.

– Hm -vakarta a fejét anya. –Még sosem gondoltam erre.

– Tudja, anyuka egyes szülők félnek, hogy a gyerekük, nem szereti majd őket. Mi nap mint nap látunk olyat, hogy a kisgyerek megrugdossa sőt pofozza a szüleit.

– Tessék? – anya szeme teljesen kikerekedett.

– Igen sajnos – csóválta a fejét Rozika néni.

Addig Kati néni odajött hozzám és a fülembe súgta.

– Annácska nagyon szép dolog tőled, hogy nem haragudtál meg Zarára.

– Miért kellet volna? – kérdeztem

– Mert bántott téged – nézett rám szomorúan Kati néni.

– Mindenki hibázhat – mondtam, amit az apu mindig mond nekem, ha valami rossz dolog történik velem.

– Így igaz Csillagom, bárcsak minden gyerek ilyen elfogadó lenne. Tudod Zarával nem játszik senki, pont ezért mert ők nem tudják, hogy mindenki hibázhat.

– Az anya mindig azt mondja, hogy senki sem tökéletes és a hibák azért vannak, hogy kijavítsuk őket. Zara megsimogatta a kezem és főzött nekem kakaót.

– Tessék – adott egy kakaót Kati néni kezébe is Zara.

– Lányok, lányok, úgy látom ti még a végén barátnők lesztek.

– Gyere, itassuk meg a babákat is – mondtam boldogan Zarának, és boldog voltam, mert így lett egy barátom.