Szellő és Villő, a testvérpár

Szellő és Villő nagyon jó testvérek voltak, nagyon szerették egymást és sokat játszottak egymással, de természetesen, mint minden testvér sokat veszekedtek is.  Egyik alkalommal amikor így összevesztek Villő azt mondta mérgében Szellőnek:

–Bárcsak úgy elfújna a szél, hogy a világ másik végére kerülj és többet nem is látnálak!

Ekkor a Szél, aki már hallotta a lányokat sokszor veszekedni meghallotta ezt és akkorát fújt Szellőn, hogy Szellő a világ másik végére repült. Amikor Villő észrevette, hogy teljesült a kívánsága keserves zokogásban tört ki.

– Jaj Szél kérlek add vissza a testvérkémet én nem komolyan gondoltam, csak mérgemben mondtam. Ekkor a Szél azt mondta:

– Mindig veszekedtek, mindig marakodtok, sőt újabban már verekedtek is. Lehet hogy tényleg jobb nektek, ha külön vagytok és nem bántjátok egymást. Villő tovább zokogott, ekkor kijött az édesanyjuk.

– Hol van Szellő? – kérdezte.

– Elvitte a Szél.

– Micsoda? – kérdezte az édesanyja.

– Én azt kívántam bárcsak ne lenne már itt Szellő és kerüljön a világ másik végére.

– Oh kislányom, hogy tehettél ilyet? – kérdezte az édesanyja.

– Tudom anya, nagyon megbántam, de hiába kérem a szelet nem hajlandó visszaadni nekem Szellőt.

 Az édesanyja nem szólt semmit. Teltek múltak a napok és Villő észrevette, hogy édesanyja rettenetesen szomorú, szemében mindig ott bujkál a könny. Mélységesen megbánta Villő, amit tett hiszen olyan unalmasak a napok a tesója nélkül.

Ekkor ismét a szélhez fordult:

– Szél, kérlek hozd vissza a testvéremet vagy cserélj ki engem Szellővel és vigyél el engem.

– Miért? –kérdezte a Szél.

– Azért mert édesanyám rettenetesen boldogtalan, olyan szívfájdalmat okoztam neki amit szeretnék jóvá tenni. Szeretném hogyha a testvérem itt élhetne a szüleinkkel és ha én már ilyen butaságot kívántam nekem kell mennem a világ másik végére.

Ekkora a Szél azt válaszolta:

– Mit gondolsz, édesanyád nem lenne boldogtalan hogyha most pedig téged veszítene el?

– Nem tudom, de Szellő nagyon hiányzik neki.

A Szél azt mondta:

– Még mindig nem tanultad meg a leckét. Édesanyád mind a kettőtöket egyformán szereti. Ugyanolyan boldogtalan lesz hogyha te nem leszel itt, csak Szellő. Tudod mitől lenne édesanyád a legboldogabb? Ha kevesebbet veszekednétek, sőt egyáltalán nem veszekednétek. Villő arca már egészen vörös volt a sok sírástól.

– Kérlek Szél hozd vissza a testvérkémet. Nagyon fogok rá vigyázni és mindig meg fogom védeni mindenkitől még magamtól is.

 Ekkor a Szél azt mondta:

– Remélem tanultál a leckéből. Visszaadom neked Szellőt, de jól vigyázz, mert ha megint ilyet kívánsz teljesítem, de többé nem lehet majd visszacsinálni.

Villő bólintott. A Szél egy hatalmas suhogással elment és megérkezett Szellő.

 Szellő és Villő egymás nyakába borultak. Az örömujjongásra kijött az édesanyjuk is a házból – Oh, kislányom, de jó, hogy itt vagy! – mondta – De jó, hogy mindketten itt vagytok.

Az édesanya átölelte mindkét lányát.  Azután a lányok boldogan kézen fogva mentek el labdázni. Állítólag a legjobb testvérek lettek, akik csak léteznek a világon.