A Tölgyes erdő titka

Réges-rég, mikor még az emberek nem éltek a Földön, az állatok uralták a világot. Ezernyi faj népesítette be a Földet. Kicsik és nagyok, akik békességben éltek egymás mellett. Valahol messze északon, a Tölgyes erdőt is állatok sokasága népesítette be. Az erdő tele volt élelemmel, egy kis patak csordogált az erdőn keresztül, melyből jóízűen kortyolgattak, ha megszomjaztak.

Az erdőben Kimba, az oroszlánkirály uralkodott. A bölcs oroszlán békét teremtett az erdő lakói között. Megalakította a vadak tanácsát, melyben a lakók képviselői együtt teremtették meg az erdő szabályait, hogy mindenki békességben, nyugalomban éljen. A tanács tagja volt a farkas, a róka, a kígyó, a bagoly, a nyuszi, a tigris és a medve. Az oroszlánkirály rendszeresen hívta össze a vadak tanácsát, hogy megbeszéljék az erdő életével kapcsolatos kérdéseket. Néha előfordult, hogy volt köztük vita, ekkor a vitázók az oroszlánkirályhoz mentek, hogy tegyen igazságot köztük. Kimba, a bölcs oroszlán mindig békét teremtett az erdő népei között és ők pedig elfogadták a király döntését.

Így éltek boldogságban Tölgyes erdő lakói, míg egy nap furcsa dolog történt az erdőben. A fák gyönyörű lombkoronái elkezdtek sárgulni, a napsugár sem ragyogta be az erdőt, sötétség borult mindenre. A patak vize is kezdett eltűnni a mederből. A lakók nagyon megijedtek, vajon mi történhetett az erdőben? Vajon milyen gonosz erő szállhatta meg az erdőt? Milyen titok idézhette elő ezt a nagy bajt, amit ők nem ismernek? A lakók rohantak a királyhoz, hogy tegyen valamit, mert veszélybe került az életük. Kimba, a bölcs király azonnal összehívta a vadak tanácsát, hogy kiderítsék, hogy milyen titok okozhatja az erdő pusztulását. A tanács tagjai hosszan tanakodtak, és mindegyiknek volt ötlete, hogy mi történhetett. A farkas szerint gonosz szellemek szállták meg a Földet. A róka és a tigris szerint egy ártó boszorkány varázsolta el az erdőt. És így tovább mindenkinek volt véleménye, hogy mi történhetett az erdőben, egyedül Füles, a mindent tudó bagoly hallgatott. Erre hozzá fordult az oroszlánkirály:

– Füles, te miért hallgatsz? Talán tudsz valamit? Tárd a tanács elé tüstént, mert hamarjában cselekednünk kell.

– Jó királyom, bölcsen látod, tényleg hallottam egyet, s mást az erdőben az éjszakai szellemektől! Azt suttogták a szellemek, hogy az erdő közepén van egy sötét és mély barlang. Az erdőn áthaladó patak ebből a barlangból ered és a mélyén levő víz táplálja a patakot már évszázadok óta. A barlangban él egy hatalmas varangyos béka, aki beleült a patakba, így a víz nem tud tovább folyni. Ez okozza az erdő pusztulását, mert sem a növények, sem az állatok nem jutnak elegendő vízhez.

– Ez nagyon nagy baj Füles, és mit tudunk tenni? – kérdezte Kimba, az oroszlánkirály a mindent tudó bagolytól.

– Jó királyom ez nagyon nagy kérdés. Sajnos én sem tudom a választ, de éjszaka megkeresem az erdő szellemeit ismét, hátha tudnak rajtunk segíteni. Holnapra hívd össze ebben az időpontban ismét a tanácsot és hozom a választ. - ígérte Füles, a mindent tudó bagoly.

Kimba, az oroszlánkirály így is tett, haza küldte az erdő lakóit, kérte, hogy nyugtassanak meg mindenkit, mert holnap a bagoly hozza a választ az erdő titkának a megoldására.        

Az állatok reménykedve tértek haza és nagy boldogan mondták el mindenkinek a történetet és nyugovóra tértek.

Másnap, a megbeszéltek szerint a vadak tanácsa ismét összeült. Addigra az erdő minden lakója jelen volt és izgatottan várták, hogy a mindent tudó bagoly milyen híreket hoz vajon.

– Na, Füles, te bölcs bagoly, milyen híreket hoztál? Sikerült beszélned az erdő szellemeivel? – kérdezte Kimba, az oroszlánkirály a mindent tudó baglyot.

– Jó királyom! Beszéltem a szellemekkel. A szellemek ismerik ezt a varangyos békát. Elmondták, hogy egy módja van, hogy a békát kicsalogassuk a barlangból. Mivel a béka szereti a legyeket, össze kell gyűjteni egy zsákkal és a barlangban el kell őket engedni, mégpedig a barlang bejárata közelében. A béka azonnal a legyek után ered. Azok rögtön próbálnak menekülni, kirepülnek a barlangból és a béka pedig utánuk. Mikor a béka kiugrott a barlangból, a bejáratát el kell torlaszolni, hogy a béka ne tudjon visszatérni. Így a patak ismét megtelik vízzel és az erdőbe ismét visszatér az élet.

– Csak ennyi a titok nyitja? Ez nem is bonyolult!  – kiáltott fel örömében a bölcs király.

– Na, tigris koma azonnal indulj útnak, te vagy a legbátrabb, te fogod a legyeket bevinni a barlangba!

– Jaj, bölcs királyom, én rettegek a békától, én nem merek annak a titokzatos helynek a közelébe sem menni!

– Na, szépen vagyunk, te ennyire gyáva vagy? Jól van, majd a farkas koma bemegy a barlangba!

– Jaj, királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, én is rettegek a békától, kíméld meg az életem!

– Na, a farkas is egy gyáva alak, hát mit tegyünk? – gondolkozott hangosan a király.

– Akkor ki vállalja ezt a nemes feladatot és szabadítja meg szeretett erdőnket a gonosz békától? – kérdezte Kimba, a bölcs oroszlánkirály? – kérdezte a rókát, a kígyót, a medvét, de egyik sem merte vállalni a feladatot. Ekkor egy apró kéz jelentkezett és egy vékony hang szólt a királyhoz, de úgy, hogy alig lehetett látni és hallani.

– Jó királyom én elvállalom! Majd megszabadítom az erdőt ettől a gonosz békától. – mondja határozottan Rudi, a kis nyuszi!

Erre az erdő lakói hangosan nevettek Rudin, a leghangosabban a tigris, a farkas és a medve nevetett. Azt kiabálták, hogy a nyúl a leggyávább az erdőben, már a barlang bejáratánál halálra fog ijedni, nemhogy a béka közelében, és hangosan kacagtak tovább a nyuszin.

– Csend legyen! – emelte fel erélyesen a hangját Kimba, az oroszlánkirály! – erre olyan csend lett az erdőben, hogy egy pisszenést sem lehetett hallani!

– Ti gyávák, egyikőtök sem vállalta ezt a veszélyes feladatot, csak Rudi, a mi kis nyuszink, ti meg kinevetitek? Hát milyen állatok vagytok ti? Szégyelljétek magatokat!

– Ezennel ismertetem döntésem! – mondja az uralkodó. - Medve koma, te vagy a legerősebb, egy nagy sziklát vigyél a barlang bejáratához, és állj készenlétben holnap korán reggel. Mikor a béka kiugrik a barlangból, azonnal görgesd a sziklát a bejáratához, hogy a béka ne tudjon visszamenni. A többiek pedig szedjenek össze annyi legyet, hogy egy nagy zsák megteljen. Te pedig nyuszika hajnalban útra kelsz és beviszed a rovarokat a barlangba. Majd elengeded a mindent tudó bagoly utasításai szerint. Sok szerencsét neked nyuszika!

És minden Kimba, az oroszlánkirály utasításai szerint történt. Összeszedtek egy nagy zsák legyet, a medve egy hatalmas követ görgetett a barlang bejáratához. Rudi a bátor nyuszika pedig, miután jóllakott és kialudta magát, másnap hajnalban útra kelt a nagy zsák rovarral, hogy megszabadítsa az erdőt a gonosz varangyos békától!

Másnap korán reggel, kipihenten útra is kelt. Fürgén rohant az erdőben, hátán a nagy zsákkal. Hamar a barlang bejáratához ért. Mikor belépett, olyan sötétség fogadta, hogy az orra hegyéig sem látott. Ekkor megállt és hallgatózott. Távolból hallotta a béka kuruttyolását, így a hangok irányába indult. Mikor a béka közelébe ért, egy kis hasadékban megbújt és onnan lesett kifelé, vajon mit csinál a béka. Mikor megpillantotta a hatalmas varangyos békát, majdnem felkiáltott ijedségében, mert ilyen hatalmas, rusnya lényt még életében nem látott. A béka a patak közepén ült úgy, hogy a víz nem tudott tovább folyni. Nyuszika összeszedte minden bátorságát. Kinyitotta a zsák száját, és a rovarok kirepültek a zsákból. Mikor a rusnya varangyos béka észrevette a legyeket, azonnal utánuk szökkent és a hosszú nyelvét öltögette, hogy elkapja őket. Szerencsére a legyek a barlang kijárata felé repültek, így a varangyos gyorsan kiugrott a barlangból. A medve, aki lesben állt, megvárta, hogy a nyuszika is kiszaladjon a barlangból és eltorlaszolta a barlang bejáratát. Ebben a pillanatban a patak vize is folyni kezdett és a meder azonnal megtelt vízzel. A nyuszika boldogan rohant haza és izgatottan újságolta, hogy sikerült a nagy terv. Megszabadították a rusnya varangyos békától az erdőt és ismét megtelt a patak vízzel.

Kimba, az oroszlánkirály még aznap összehívta a vadak tanácsát és az erdő apraja nagyját. Megköszönte mindenkinek, akik segítettek a gonosz béka elűzésében. Rudit, a kis nyuszikát kihívta magához és példaként állította bátorságáért és hősiességéért a lakók elé. És megkapta az „Erdő Hőse” címet, amelyet már évszázadok óta senki nem nyerte el az állatok közül. Rudi nagyon büszke volt a kitüntetésre. Ezentúl senki sem fogja mondani rá többet, hogy gyáva nyúl.

Az erdőben hamar visszatért az élet. A nap sugarai beragyogták az erdőt, a fák lombkoronái ismét szépen zöldelltek, az erdőben volt elegendő élelem, a patak is bőségesen biztosított vizet az erdő lakóinak, akik ismét boldogan éltek.

És mi történt a rusnya varangyos békával? Tudomásom szerint még mindig a legyek után ugrabugrál és hosszú ronda nyelvével próbálja összeszedni őket messzi-messzi a Tölgyes erdőtől. Itt a vége, fuss el véle!