Sült kolbászocska

(6 éves pályázó)

Volt egyszer egy sült kolbász. Sült kolbászocska nagyon huncut volt, huncutság lapult mindenhol a bele alatt. Folytonosan a többi sült kolbászt bosszantotta. Mindig csikizte és harapdálta őket, hogy ő minél nagyobb legyen, valamennyit már meg is evett közülük. Lassan már csak egy óriás kolbász maradt rajta kívül, ami nagyobb volt, mint ő, hiába kapott be már nyolc másikat.

Sült kolbászocska elkezdte harapni azt is, nem számított rá, hogy a nagyobb sokkal erősebb és gyorsabb tőle. A nagy kikúszott a hordóból, ahol zsírban tárolták őket. A kicsi csak nagy nehezen húzódzkodott ki. Végül inkább a kisebb visszamászott a hordóba, mintha feladta volna a küzdelmet, és nem bírná tovább. A nagy is ezért bemászott mellé. Ott verekedésbe fogott, de a nagy a mászkálásban elfáradt, így amikor elaludt, a kisebb megnyerte a csatát.

Ott éldegélt tovább Sült kolbászocska a hordó alján. Mindennap evett a kilenc megölt, félrerakott sült kolbászból. Így teltek napjai, amikor is meglátott egy embert, aki megfogta. A kolbász harapdálását nem bírta visszatartani az ember, de hiába igyekezett, arra nem bírta rávenni Sült kolbászocska, hogy visszarakja a hordóba, hanem belerakta egy tepsibe, azzal betolták egy forró sütőbe. Ő csak jajveszékelt, de ez nem érdekelte az embereket.

Aztán, amikor átsült, kimerték egy szedőkanállal, majd belerakták egy tányérba és egy késsel feldarabolták:

– Darab, darab, darab!

Sült kolbászocska lassan már a fogak tapintását érezte magán, majd kitoccsadt és semmi darab nem maradt belőle.

Vajon melyik járt jobban? Sült kolbászocska, vagy azok a kolbászok, akiket megevett?