Finn

(Az idegen)

− Velem tart? − szegezte neki a kérdést.

− Igen – felelte sután.

− Mielőtt belépnénk, tudnia kell, hogy a mezítelenség a szauna illemtanának alapelve. Ne hagyjon magán semmilyen zavaró anyagot, ami hátráltatná a bőr szabad lélegzését. A rituálé második lépése az alapos zuhanyozás lesz. Tisztességesen mossa majd le magát, tüntesse el a kozmetikumok nyomait bőréről, és törölje szárazra a testét. Csak a szárazra törölt test tud jól izzadni a gőzben. Egy szauna-szertartás három-négy körből áll, csak addig éljen vele, ameddig élvezi! Jöjjön hát! − nyújtotta felé kezét. A szauna első helyiségében a vetkőzést követően mellénél keresztbefont karral, feltűzött hajjal várta a folytatást. A finn hozzálépett, és egy lassú, de határozott mozdulattal kibontotta csigába tekert fürtjeit. − Ez csak gátolná − ejtette a hajtűt precízen összehajtogatott ruháira. Majd egy törülközőt nyomott a kezébe, magához vett egy kis üvegcsét, és a következő helyiségbe vezette. Mielőtt beállt volna a zuhanyrózsa alá, beállította a megfelelő vízhőmérsékletet a lánynak is. Amikor végeztek a tisztálkodással, elérkeztek a helyiség utolsó, harmadik ajtajához.

− Most egy régi szabályt fogok áthágni: beszélni fogok a szaunában − nyitotta ki a férfi a faajtót.

− Egyelőre csak az alsó padra feküdjön, és ezt terítse maga alá. Ha úgy érzi, jól bírja, jöjjön közelebb a másodikra − instruálta. Adél gondosan leterítette a lentextilt, majd térdeit átkulcsolva várta az első, felcsapó forró gőzt. A férfi a dézsát megragadva még kilépett friss vízért. Mielőtt belemerítette volna a merőkanalat, hogy a szaunakövekre loccsantson, letekerte az üvegcse fejét és néhány sűrű, fekete csepp vegyült a tiszta vízbe. Aztán fölsisteregtek a kövek, és különös, kesernyés illat lengte be a szűk teret. – Lélegezzen mélyen − biztatta a férfi, és elhelyezkedett a legfelső szaunapadon. − Ennek az illóolajnak az alapanyaga a kátrány. A lány lassan kinyújtóztatta a tagjait, és a férfi belekezdett egy újabb történetbe.

− Finnország legfontosabb exportcikke volt az 1700-as, 1800-as években. Európa hajóflottáját mentette meg a korhadástól, a hajóköteleket a nedvesedéstől. De ha lát egy szobrot kátránnyal bevonva, pehelytollal felcicomázva, akkor előbb-utóbb egy rendőrautó is a helyszínre érkezik. Valahogy a svéd és az orosz mementókat nem szeretjük − nevette el magát a férfi. A gyógyászatban is használták és használják ma is. Pikkelysömör kezelésére, lőtt, csonkolt végtagok összeillesztése után a gyulladás és az üszkösödés elkerülésére, de samponba is tesznek, meggátolva ezzel a fejbőr korpásodását. Azzal az aromaanyaggal, amit kinyernek belőle, húsokat és alkoholt is ízesítenek. De ennél is izgalmasabb az előállítása. Először készítenek egy vermet, ennek legaljára kerül egy cső, amelyen keresztül a harmadik napon kifolyik az erdeifenyők fekete aranya az ott várakozó hordóba. A csőre helyeznek egy tölcsér alakú aljzatot, amelyet rézsútosan, felfelé haladva a kiszáradt fenyőhasábokkal, szintre szintet halmozva, jól megraknak. A rakás közepén hagynak egy lyukat, azaz a szemet, amelyen keresztül belecsorog a csatornába a kátrány. A szemet egy kővel lefedik, annál jobb, minél egyenetlenebb a felülete, hogy könnyedebben utat találjon a hasábokból kiizzadó fekete verejték a csőbe. Végül a kőre támfát állítanak, hogy lássák az őrzők, mennyi égett le a rakásból. De az egész folyamat már jóval előtte egy erdei fenyvesben kezdődik, május elején. Ekkor a legmagasabb a fasejtek nedvességtartalma.                                               

− Bírja még? − vetett rá a férfi egy pillantást. Adél csupán a fejével intett. − A fenyőt egy speciális eszközzel meghántolják, valójában megsértik, eltávolítják a kérgét. A fa védekezése beindul, a törzsén ejtett sebet gyantával gyógyítja. És ez így megy legalább három tavaszon keresztül. Méterről méterre, egyre feljebb és feljebb csúsztatják a vasat az egyre csupaszabbá váló törzsön, mígnem elérkeznek az élet fonalához. Ez egy keskeny kéregréteg, melyet meghagynak az északi oldalon, azért, hogy a fa ne haljon meg álltában. Ha ezt is eltávolítják, a fenyő lassan készen áll feladatára. A legalább egy évig kiszáradó fát kivágják, a tél közeledtével összehasogatják, majd elviszik a szélvédett veremhez.  Amikor elkészül a kátrányégető gödör, az egészet befedik mohával, tőzeggel, humusszal.

Nagyon fontos a pontos tömítés, az oxigénnek bent kell maradnia, mert e nélkül nem gyullad meg a hasáb, csupán meglágyul. A rakást alsó széleitől nyírfakéreggel meggyújtják, majd ezt is betakarják. A láng nélkül égő, izzó fenyőhasábokat vigyázzák éjtől nappalig, nappaltól éjjelig. Az időjárás kényére vannak bízva, ha egy erős széllökés fellobbantja a tüzet, odalesz a sokéves munka.

− Most menjen, vegyen egy hideg zuhanyt. Legyen elővigyázatos: fokozatosan engedje és fokozatosan hűtse a vizet. Ügyeljen arra is, hogy először a lábfeje legyen nedves.

Adél hagyta, hogy a vízsugár végigfolyjon elgyengült testén, és olyan tisztára mossa, mint az áldozati kelyhet. A szaunába visszatérve a második padon nyúlt el, és a férfi lecsüngő kézfejéről elváló verejtékcseppek útját követte. A csend úgy ült meg rajtuk, mint a forró gőz pórusaikban. Csak a fadézsában elmerülő kanál csobbanását, a szaunakövekre toccsanó víz sercegését, és a férfi egyenletes lélegzetét hallotta. A forró párafátyol kizárta a külvilágot, mintha egy szentélyben lennének, közel Isten tenyeréhez.

A harmadik kör után már nem tért vissza. A záró tusolást követően megszárította a haját, kiment a hátsó, keskeny verandára, takaróba burkolódzott, és várt. A férfi kisvártatva csatlakozott, és meggyújtotta fejük felett a petróleumlámpát. Az éjszaka titkon megérkezett: a tárgyak elültek, a formák elnehezedtek és összeértek, a nappal színes lim-lomjaival bezárkózott. A tó hűvös lehelete leheletük áthevült párájába hatolt.

Nem tudni, meddig ülhettek így. Egyszerre az idegen levette a falról a petróleumlámpát, és eloltotta.

− Adja ide a kezét – kérte. Kíváncsian nyújtotta oda.

A mutatóujját először a lámpabélhez érintette, majd lassú, körkörös mozdulatokkal fedeztette fel a még meleg, olajos rongydarab szétnyíló, recés redőit a sima ujjbeggyel. Végül az orrához emelte: a körkörös mozdulat átcsalogatta a kanóc fojtó, fülledt szagát a nő bőrére.

− Maga sült fagylalt. Kívül hideg és elegáns, mint a csiszolt üvegbura, belül forr és lüktet, mint az érdes lámpabél. Jó éjszakát − hajlította be ujját.