„Érdekel, hogy miben hittek az őseim”

„A művészek, írók egy jó része toprongyos, magatehetetlen, önmenedzselés terén már-már önsorsrontó figura” – Regős Mátyás írót, költőt, előadóművészt Diósi Mária kérdezte irodalmi szövegekről, kétségeiről, félelmeiről, valamint Lóri és a halott állatok című művének jövőjéről.

– Az Aktív Magyarországért felelős kormánybiztosi iroda és a Magyar Írószövetség ifjúsági regények megírására hirdettek meg egy pályázatot a környezetvédelem, a klímaváltozás és az aktív turizmus témájában, ahol a Lóri és a halott állatok című pályaműve első díjat nyert. A hétköznapokban mennyire foglalkoztatják ezek a súlyos témakörök?

– A hétköznapokban is foglalkoztatnak súlyos témák, de alkatilag viszonylag önző alak vagyok, és elsősorban az egyén érdekel. Ugyanakkor ehhez az egészhez nyilvánvalóan köze van az egyénnek, bár a felelősségében már nem vagyok ennyire biztos. Persze attól még, hogy nekem nemcsak ez jár a fejemben úgy általában, ezek kifejezhetetlen fontosságú ügyek.

– Ezúttal is ugyanazon mitikus gyermeki élményvilágból táplálkozott, amelyben Patyik Fedon élete verseskötete, illetve Tiki című kisregénye íródtak.

– Azt hiszem, ez annak köszönhető, hogy – mivel az alkotás folyamatainak jó részére csak minimális befolyásom lehet – szeretem pontosan ismerni, átlátni a témámat. Számtalan helyen gallyra mehet egy szöveg, ne azon múljék, hogy értem-e, felfogom-e, amiről írok. A gyerekkornál korábbi élettapasztalataim nincsenek, nem emlékszem rájuk, ezért egyelőre ebben a közegben mozgok a legbiztosabban. Megfigyelhető, hogy egyre idősebbek a főszereplőim, talán ez így folytatódik majd a továbbiakban is.

– Várhatóan mikor jelenik meg a regény?

– 2022-ben, de hogy még tavasszal vagy csak nyáron, az egyelőre nem dőlt el. Végül a Móra Kiadóhoz került a kézirat.

– „Sok minden van Tikiben: egyszerre van benne két jó barátom és Jézus Krisztus, meg én is benne vagyok” – vallotta egyik interjújában.  Ezek szerint az ön számára fontosak a vallásos gyökerek.

– Igen, érdekel, hogy miben hittek az őseim, miben hisznek fogyatkozó élő felmenőim. Keresztény vagyok, és foglalkoztat ez a kérdés, de tele vagyok kétségekkel, félelemmel. Gyakran beszélgetek barátokkal, testvérekkel, akár ismeretlenekkel hasonló témáról, és mindig egy dologra lyukadok ki végül. Azzal a legnehezebb, akiben szemernyi kétség sincsen. Az vagy szent, vagy hülye, és valószínűleg az utóbbiból van több.

– A KMI 12 egyik junior tagja is volt; miként tudta segíteni pályáját ez a program?

–Valóban, most már csak voltam a KMI12 junior tagja, ugyanis ez a tagság alapvetően egy évre szól, és most jön majd a második csapat. A művészek, írók egy jó része toprongyos, magatehetetlen, önmenedzselés terén már-már önsorsrontó figura. Esetleg lusta is, vagy hiú az ilyesmihez. Tőlem sem teljesen idegen ez a hozzáállás, és nem kizárólag póz ez. A KMI12 érzésem szerint ennek a problémának a megoldására jött létre. Aki ír, de nem tudja eladni a termékét, nem talál közönséget, akinek felolvashat, annak segítenek. Alapvetően fellépéseket, irodalmi programokat szerveznek, amit tavaly jórészt keresztülhúzott a járvány. De megjelent egy antológia is tizenkét szerzővel Bennem a többi címmel, valamint különböző versfeldolgozások készültek az Eleven Költők Társasága nevű formáció közreműködésével.          

– A KMTG diákja volt évekig. Kik voltak a mentorai, kiktől tanult?

– Az első évem alatt Sántha Attila foglalkozott velem, az egy hasznos időszak volt. Erősen hatott az irodalomról alkotott felfogásomra, és felszabadított bennem bizonyos alkotói gátlásokat. Ő adta a kezembe pl. Urmuzt, az elhelyezhetetlen román költőzsenit. Az ő költészete némiképp összecseng az első kötetemmel. Azóta Horváth László Imrével dolgozunk, többek között ő szerkesztette eddig megjelent könyveimet is. Aprólékos, fegyelmezett szerkesztő, a szöveg szintjén elég kemény és nem érzeleg. De beszélgettünk arról is, hogy miért, kinek, milyent érdemes írni. Rengeteget tanultam tőlük.

– Írás mellett mással is foglalkozik: doktorandusz, tanít, énekel, sportol és mindezek mellett gyerekeket nevel. Hogyan osztja be idejét egy átlagos napon?

– Én viszem a nagyobbik lányunkat óvodába, majd délután én megyek érte. A kettő között csak ebédelek, egyébként dolgozom. Délután a családommal vagyok, este megint dolgozom, ha van amin. Ilyen egy átlagos nap. Jelenleg nem tanítok, az éneklés pedig egy folyamatosan és lassan alakuló projekt. A doktori iskolában haladok, ebben Osztroluczky Sarolta témavezetőmnek van komoly szerepe. A futballra sajnos kevés időm jut mostanában, pedig alapvető szerepe van a mentális egészségem megőrzésében.

– Mivel foglalkozik jelenleg?

– Írom a második verseskötetem, és kezd kialakulni egy regényterv is a fejemben.

Leadfotó: Regős Rozi