Ugrás a tartalomra

A hajnal felhasított szűzhártya

Kuvik

Hidat képzelek a köd mögé,
lábánál piszkosszürke folyammal,
füzek oltalmát kereső récecsaláddal.
Az ablak mindkét oldala a semmibe
néz, vékony jég a hallgatás.
Ahogy a busz közeledik a
túlparthoz, bekapcsol a rádió, mindenkiből
ömlik a szó. Nyakig jeges vízben látom
még leszállni a kuvikot. 

 

Keresés

Roncsok vezettek a túlpartra. 
Egyesekkel golyó végzett, 
mások halálra fagytak.
A túlélők hadifogolytáborba
kerültek – meséli, mialatt ropog a tűz.

És ott voltam én, akit megmentettek
a bajtársai – hallgat el hirtelen.

Kint szitál a hó. A szemközti
hullámlemezes háztetőn fekete
macska kaparászik.

Kölykei anyjuk köré gyűlnek.
Egymás után haladnak a szomszéd
telek felé, vércsíkot húzva
maguk után.


Reggel

Ahogy kitárom az ablakot,
megcsap a tenger illata.

Búg a hajókürt, a hajnal
felhasított szűzhártya.

Számban roppanó szőlőszem,
kezemben porcelán gyümölcstál.

Nem ébredsz fel zajokra.
Erdők mélyén, távol jársz.
 

Kristálypohár

Mikor a pohár után nyúlsz,
a kilöttyenő bor a kanapé felé tart.
Ha valaki megörökítené a pillanatot,
látná lassított felvételen, milyen
kétségbeesetten nézel.

Arra gondolsz, miért kell mostanában
innunk ahhoz, hogy elviseljük egymást.

A kristálypohár könnyen törik, nem
szabad szorítani. 

A huzaton fekvő sötét folt
pont olyan, mint azon az éjszakán,
mikor örök hűséget fogadtunk egymásnak,
és aztán reggelig hallgattunk.
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.