Megjelent Halmosi Sándor Katharok című kötete

Versek a költő Gondolat Kiadónál megjelent új kötetéből

„Szeretem a kijózanító költészetet. Ami szöges ellentéte a romantika
lírájának, amely zsong és búg, s megpróbál elandalítani a világ
felragyogó szépségeivel. Az én költőm a fény hűlt helyét tapogassa
ki, és olyan legyen, mint egy éles pofon a délutáni fülledtségben. A
tisztánlátás mélyen emberi fájdalma járja át, de mint a derű, egy
nem túl jó vicc után. Ahogy József Attila mondja: „szétnéz
merengve és okos / fejével biccent, nem remél”. Feltérképezi maga
körül a romlás esztétikáját, mert ez is emberi. Nagyon is
emberi. Halmosi Sándor gondosan tervezett, számos kultúrából
inspirálódó, mégis finom költészete a maga lassú, de konok
erejével vesz körbe minket. Partot mos ott, ahol egyszer talán
kiköthetünk.”
Papp Sándor Zsigmond

Fotó: Székelyhidi Zsolt

9 vers a Katharokból

KÖNNYEZŐ MADONNA ARCCAL

Fájdalmas Krisztus és könnyező 
Madonna arccal tesszük, amit teszünk.
A kevés jót, a sok gyalázatot.
Néha tudjuk is, hogy mit cselekszünk. 
Néha tényleg könnyezünk. 
Van, hogy megnyílik a föld. 
Van, hogy leszakad az ég. 
Egyre gyakrabban mosunk kezet.
Egyre hangosabban tévedünk.

KATHAROK

Két tisztátalan a máglya láttán magába roskad.
Az a kis makula, a nem elviselhető. És a ki nem 
nyújtott kéz, a gondolatban letépett körmök.
A glória, mi a fejünkre nő.

FÉNYEK KÖZÖTT A BŰN

Fények között a bűn, és a rengeteg 
harmadik. Gyalulatlan fogpiszkálók, 
ahogy állunk sután, mint amikor még
emberek voltunk. Az én vétkem az én
vétkem is. Mindennapi kenyerünkön
a nemespenész. 

HALASZTHATATLAN

Halaszthatatlan dolgunk lenne a világban.
Ugyanarra a halaszthatatlan műtétre várunk, mind. 

BŰNÖKET CIPELNI

Minden vergődik, és minden a helyére
vergődik ebben az örökös rázkódásban.
Hegy és part és a nyúlványok. 
A lélek sorjás pereme.
A vágy, hogy ismét döntsön le a bóra.
Vágyni egy emberi szóra.
És hallgatni, ha megfeszül.
Felállni a szél után. 

MERT LENNIE KELL

Mert lennie kell annak az átjárónak.
Esténként, amikor a csendes többség
is elhallgat, átszűrődnek azok a semmihez
sem hasonlítható hangok. Harangok
közötti pókhálócsend. Ilyenkor annyira 
fáj, hogy bántjuk egymást. Ilyenkor
sejtem, hogy angyalok vagyunk.

HA LENNE MÉG IDŐNK

Ha lenne még időnk, megmutatnám neked
a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepet
a Pasaréten. Végigsétálnánk a kis utcán,
megbeszélnénk a kor szellemét, az 
építészeten átívelő stílusokat, és a teljesen
soha ki nem bogozható összefüggéseket, 
ami minden könyvből kimarad, azt az éthoszt, 
és az embert, amikor nem szörnyeteg.
Gerlóczy Gedeonról, Gida bácsiról 
különösen sokat beszélnénk. Csontváry 
is szóba jönne, és a te szobraid. Feketében 
lennél, és puha, mint mindig. Az Ördögárok
tőkesúlya nem húz le, szép az íve, 
és a lépték is emberi. A Széphalom utca 
felől Justie fut elénk. Jozefa táncol.

EGYSZER IDÉZNI FOGJÁK

Egyszer idézni fogják, még este is, a téren,
egymás ölébe bújva, szerelmesen. Az utolsó
csodavárók, mégemberek, az utolsó szabad
mégvadak, hiénák között, mik szabad
óráinkban vagyunk. A táltosok vad hite,
a misztikusok eksztázisa, a test szent
és mocsoktól kérges finom rétegei úgy
válnak le rólunk, mint a szivarok száraz,
vékony, izzadt combokon sodort levelei
az istenélmény után, mi egymásnak
lehetnénk. Nyálunk és a lélek húsának 
erjedt íze egy utolsó csókban, a feszület
fényesre törölt lábán. Az ikonosztáz
mögött az utolsó, gyertyafényes vacsora
maradékai. A völgyben tízezer szalmaszál.

TISZTUL

Kiköpött és emberhalászokká tett minket
a végső idő, száraz csutkán lifegő szemekkel 
keresünk fogást magunkon, de a lélek
nem kér belőlünk, amíg kapar, s amíg
kaparják. Sem ülni, sem feküdni nem
tudunk már. Mindenhol szúr és szorít.
Mocskos a szent, dolgozik.
Foltos a lélek. Tisztul.

Halmosi Sándor költő, a World Poetry Movement magyarországi koordinátora.
A Katharok a szerző 11. magyar nyelvű verseskötete, egyben egy apokrif trilógia záródarabja.
Halmosi Sándor jún. 11-én 13 órakor dedikál a Gondolat Kiadó standjánál (K40, Duna-korzó).