Jelige: Gott03 − Önmagam ketten egyedül; Éj a csendben

Önmagam ketten egyedül

Arcomba omlik barnaságom,

Olykor eltakarja a kékséget.

Ha akarom, megmutatom

Önmagamban a szépséget.

Én vagyok az, ki nem csak él, látszik is.

Én vagyok az, ki nem csak remél, tesz is.

Én magam vagyok a küzdés,

Én magammal vagyok a küzdés.

Jobbra tekintesz, én balra fordítalak.

Lelkes csillogásod ködbe vetem.

Ellöktelek, én majd gyógyítalak.

Tiéd ami nekem kell, elveszem.

Én vagyok a zajos tenger, A realitásé;

Én vagyok a part, a csendes Utópiáé;

Ő hullámzik folyton bennem,

Hol lelkem lakik, nyugszunk ketten.

Éj a csendben

Ne tolongjatok, ne zajongjatok!

Ti üres üvegek a kukában,

Így ébresztitek fel nyugvó gondolatim.

Ne zúgjatok, ne ordítsatok oly nagyon!

Ti alvó hangok bent, fejem folyosóin

Fájdalmam már alszik, néha forgolódik.

Ne írjatok annyit, ne gyújtsatok annyit!

Ti ujjak kezeim végin, cigaretta közéjük

Méltó helyére nem fér az alkotás boromtól.

Ne tolongjatok, ne zajongjatok!

Ti üres versek a kukában,

Így ébresztitek fel nyugvó üvegeim.