Ugrás a tartalomra

A pillanat lángoszlopa


Félelem-fátyol fedi arcom,
elrejti előlem a szenvedély vörös szigetét,
ahol lelki szememmel
először megláttalak.
A pillanat lángoszlopához láncolt
tekintetem.
Ráérősen,
mintha évszázadokba kerülne
a felfedezés öröme,
körbejártalak,
miként a magasban köröző
sasmadarak teszik,
mind alacsonyabban
és alacsonyabban repülnek,
majd hirtelen alábuknak,
hogy megszerezzék
a fényt, a látványt,
a szellem és a test táplálékát,
az ujjongás részegítő,
a valóság zárkájából kiszabadító
érzés eksztázisát.
Én is úgy kóstollak meg,
nyugodt, ráérős türelemmel,
hogy tovább tartson a részegítő aktus,
simogató ujjaim vándorlása bőrödön –
bársonyok bársonyán,
hogy ajkad
és öled kútjában hűsöljek
bejárjam lelked lankáit,
tüzek mámorában fénylő szavaid
mindent felperzselő nyarát.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.