Ugrás a tartalomra

Égbe lendült tarisznyámban

Kányádi Sándornak

Ribizlibokor volt anyám,
ajkai ribizliszemek;
versfiókákat költöttem
szárnya nőtt szép szerelmemnek.

Anyaföldemen kelt dalok
gyökereket eresztettek;
Billegballag voltam néha,
gyermekszájak füttyentettek.

Fától fáig, szótól szóig
mentem, mentem, úgy haladtam,
mint az Istent, mikor lestem,
furulyalyukat faragtam.

Megsejdítettem már akkor,
valaki jár a fák hegyén,
szikkadt koponyámon kezem,
így éltem én e földtekén.

Nyolcvankilenc zsoltár nyílott,
összekulcsolt imák napja.
Lelkemet Istenhez vitte
Nagygalambfalva harangja.

Sirálytáncom a magasság
égbe lendült lélekszárnya,
égbe lendült tarisznyámban
elfér Jézus keresztfája.

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.