Ugrás a tartalomra

A végtelen meghosszabbításai

28.

egy gömb az idő. a másodpercek
pedig arról lehámló pikkelyek.
ahogyan telik, egyre inkább
a közepét közelítjük meg.

nem tágul, sőt láthatóan szűkül.
közepén egy pont a végtelen
határa, melyet ha átlépünk,
befogad majd a folytonos jelen.

minden könnyed egy időpikkely,
súlyos szótag egy szerelmes versben.
minden könnyem egy másodperc,
segít az időt összetekernem.

lépjünk. lépjük egyszerre át
a pontot a gömb-idő közepén.
közben nézzünk milliárd pikkelyt
lehámlani róla. együtt, te meg én.


29.

hogyha gyakran szavadba vágok,
azért van, mert a szavamba vágsz.
ugyanazt mondod, amit mondanék.
hiszen amire én, te is arra vágysz.

amikor a zsebedbe nyúlok,
te is mindig a zsebembe nyúlsz.
ha felemelkedem, te is felszállsz,
ha zuhanok, te is a mélybe hullsz.

ám zuhanásomból felemelsz,
s én örvényedből az égbe húzlak.
szerelmünk égő halmazai a
lángoló csillagok között úsznak,

és megolvasztják az univerzumot,
ahogy tették eddig, úgy most is.
vagyunk az ellentmondások mítosza:
sosem látott kétszarvú unikornis.


30.


csak azt szeretném elmondani
hogy nem is rég, a télnek közepén
kezem ujjainak begyei
kipuhatolták, hogy te meg én
egyazon kalandba lettünk kisorsolva
melyben számtalan a váratlan elem
s amelyet egyszerűen szólva
úgy nevez a rendező: szerelem

azt akarom leírni neked
hogy mindez csupa nagybetű lenne
de nem akarok kiabálni a versben
a visszhang a vers rovására menne
ahogy a szótagszámok s a verslábak is
meg a kidolgozott rímek is talán
leszarom: ez most nem költészet
de szerelem kettőnk üzenőfalán

hisz van ebben valami nagyon ősi
valami ösztönös, ezredéves vágy
ha már leírom, legyen őszinte
és szókimondó – semmiképp sem lágy
utánzat, másolat vagy hasonló
amit elrejt egy véka vagy egy pléd
csak azt szeretném elmondani:
hogy szerelmes vagyok beléd


31.

pókok ereszkednek a levelek közül.
vizes térkövek tükrözik a léptünk.
kukába dobott kék csokispapír
hagy jelet arról, hogy ma is éltünk.

a vakablakban árva kandeláber,
ferde árnyékot vetít a falra.
még egy perc, vagy kettő. aztán
jobbra fordulok, te pedig balra.

eső szitál, nyitva az égi csap.
rongyos esernyő alatt szeretlek.
szívem fölötti zsebemben mosolyod.
bőrünkön száradnak mindenféle cseppek.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.