Ugrás a tartalomra

Jelige: Vándor – Milyen vagyok belül?, A Nagy Háború

Milyen vagyok belül?

Azt kérdezitek, belül milyen vagyok?
Nem árulom el, hát találgassatok.
Szerintetek emberek, milyen lehetek,
Ha nem akarok egy térbe kerülni veletek?
Magányos lennék, egy lelki szegény, árva,
Mint egy apró madár kalitkába zárva?
Vagy csak undok, ki a világ fájdalmán nevet,
S két kacaj közt az ördöggel fog kezet?
Ki ellenetek készül, csak mereng magában,
Közben meg nincs neki szépség a világban?
De várjunk! Ó ti tökély, csalhatatlan emberek!
Szerintem ti azt hiszitek, hogy félek tőletek.
Rettegem erőtök, vagyis, mit annak neveztek,
Vagy hogy elrettent bármi, amit egymással tesztek?
Na jó, nem őrlöm tovább bágyadt kis lelketek,
Elárulom, miért vagyok ily passzív veletek…
Csalódtam, s emiatt falat húztam magam köré,
S így nem kerekedhettek lelki tornyom, s békém fölé.
Abból a kis toronyból, higgyétek el, mindent látok.
Ahogy valakit szerettek, majd mint fekélyt utáltok,
Maszkok mögé bújva, gyáván, folyton egymást ölitek,
Még ha nem is tettel, de szavakkal teszitek.
Nem kérek belőle, sőt hallani sem akarom soha,
De mégis meghallgatom, de hát én vagyok az ostoba,
Hisz nem szólok közbe, de már minek is szólnék?
Elvégre csak festett maszkokra frázisokat szórnék…
De hogy a kérdésre feleljek, hogy milyen vagyok belül:
Csak próbáljatok belépni, higgyétek el, kiderül…

 

A Nagy Háború

Hol parázsló fák az égig érnek, 
S roncsok közt holtak égnek,
Tudd meg, hogy jó helyen jársz,
Hisz Nyugaton csak halált találsz.

Szögesdrót marta testek ezrei, 
S aknák tépte emberek részei, 
Hevernek némán, amerre látsz,
Hisz Nyugaton csak halált találsz.

Gáztól sárgálló rétek kén füve,
S mezők vöröslő üteg tengere,
Elrejti csöndben a fájó gyászt,
Hisz Nyugaton csak halált találsz.

Messze innen, Európa végtelen mezein,
Százezrek gázolnak milliók hamvain. 
Ne félj, míg otthon tollpárnák közt hálsz,
Hisz Keleten csak halált találsz.

Ne átkozd a cár, sem a császár hadát,
Velük a népet, s egyetlen szép hazád. 
Félsz, és magadtól kérded: Mire vársz?
Hisz Keleten csak halált találsz.

És tényleg. Az omló erődök falai alatt,
Csak elhullt lovak, s katona mi maradt. 
Ez a háború, mit oly annyira csodálsz?
Hisz Keleten csak halált találsz.

De nézd! Katona! Tombol a zord világ!
Ütegek díszítik az Alpok oldalát.

Tudom, mindenre megtörve reagálsz,
Hisz Délen csak halált találsz.

Megbomlik elméd, egy zárótűz alatt,
S a túlélés reménye, mi neked maradt.
Egy árokban könnyezve, ordítva zihálsz,
Hisz Délen csak halált találsz.

Ezernyi élet egy nyamvadt méter ára,
Túl drágán adják a földet mostanába’!
Te is csak vad vagy, büszke hegyi vadász,
Hisz Délen csak halált találsz.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.