Ugrás a tartalomra

 

Két szín

Negyvenhárom vagyok.
Sokat gondolok korábbi magamra,
a valamikori magamokra,
akik léteznek ugyan a mások diafilmjeiben is,
de mindenekelőtt a sajátjaimban.
Az időből magammal ragadok egy marék szemcsét,
ebből lesz az arcom, mert kell az arc a végső pillanatra,
anélkül nem érdemes meghalni sem.

Piros

Amikor felkerültem a kolozsvári egyetemre,
amikor bentlakásban nyomorogtam,
akkor én rendkívül örültem. Azon is méláztam
Kierkegaard könyveinek üldözése közben,
hogy az úton akár Dsida Jenő lábnyomába is beleléphetek,
a Dsidáéba, akit már régen kiválasztottam magamnak,
és akibe, el kell ismerni, kicsit szerelmes voltam,
mit sem számított, hogy régóta halott.
Olcsó ruhákban jártam,
de legalább volt aranykeretes, néhol
pirossal bevont szemüvegem meg
hosszú, igen hosszú hajam.
Kinek elég ennyi? Valljuk be, senkinek sem.
Így aztán februárban piros korallvirágot tűztem a fülem mögé,
így rohangáltam. Több napig folyt ez,
kiderült, jól bírja a strapát az a növény,
esténként vízbe tettem, reggelre teljesen magához tért.
És minden kezdődött elölről.
„Mit bámultok? Nem láttatok még ilyet?”

Fehér

Vége lett az egyetemnek, elég tragikusan,
mert boldogtalan szerelembe estem.
Magam sem értettem, hogyan történhetett,
hiszen először csak kacagtam.
Akkoriban már a Vasutasok utcájában laktam,
Hófehérkének meg a hét törpének való rozoga házikóban.
Sokféle növény volt a kertben. Meg rigó.
Lonc méterhosszakat. Ősszel illatos szőlő.
Mindig unter-den-linden sétáltam, mellettünk
hársfasoros utca.
A közeli temetőben Nietzsche Zarathrustráját bogozgattam.
Egy májusi reggelen kialvatlan voltam. Semmi sem történt,
mégis ott aludt, akit szerettem.
Jól aludt. Mondhatni, mint a bunda. Inkább a cifra szűr.
Ejh, rettegjetek a bosszúmtól, emberek!
Kimentem a ragyogó reggelbe, marokkal téptem a lefolyó,
ezüst levelű, fehér virágot, egész halommal cibáltam ki
belőle. Bevittem, hosszú, göndör hajára tettem, arcára, egész fejére.
Felébredve megkérdezte: „Ez most szimbolikus?”
„Legyen hát szimbolikus” – mondtam.
Azóta sem tudom, miféle virág volt,
nem madárhúr, abban biztos vagyok.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.