Ugrás a tartalomra

 

Gyónás a felettes énnek

A Szabad ötletek jegyzéke József Attila legkülönösebb, legvitatottabb műve, amely sokáig meg sem jelenhetett. Most egy különleges albumban elevenedik meg a szöveg, Gaál József litográfiáival és grafikáival. Az irodalomtudomány számára is csak tapogatózva megközelíthető műről Bókay Antal irodalomtörténész, Gaál József képzőművész és Jordán Tamás színművész beszéltek.

Már az est előtt komoly érdeklődéssel vették körül a jelenlévők a Petőfi Irodalmi Múzeum termében az asztalt, amelyen több gyönyörű album is hevert: Babits: Jónás könyve, József Attila: Töredékek, Weöres Sándor: Holdaskönyv. Minden könyv maga is műtárgy, igényes és egyedi kivitelük messziről feltűnik. Eközben a közönségben neves irodalmárokat és képzőművészeket is felfedeztünk.

Az est kezdetén Dömény Csaba, az Arcus Kiadó vezetője mutatta be pár szóval a grafikai és könyves műhelyt, amely Vácott működik. Nem véletlenül ott: az egyetlen kőnyomógép itt található az országban, tudtuk meg. Az Arcus gazdagon illusztrált albumait ugyanis nem reprodukciós módszerrel állítja elő, hanem az eredeti kőnyomatok vannak bekötve a könyvekbe – így válnak azok maguk is műalkotássá. A legújabb ezek közül a Szabad ötletek jegyzéke, melyhez Gaál József készített a műhöz méltó, asszociatív illusztrációkat.

A képzőművész arról a viszonyról beszélt, ami illusztrátorként ehhez a szöveghez fűzhet valakit, s ez igencsak összetett. Hiszen a Szabad ötleteket lehetetlen illusztrálni. Gaál József arra törekedett, hogy a mű szakadozottságát, töredékességét adja vissza a maga alkotásaiban is, sokszor összetépte a grafikáit, majd összeillesztette a „cafatokat”, esetleg hozzárajzolt. Ez merőben új megközelítését eredményezte a szövegnek. Ebben az erőteljesen analitikus József Attila-műben valójában az identitás megtalálása is önelveszejtés – fogalmazott a művész. Felvállaltan befejezetlen és fragmentált a szöveg, megelőlegezve az írásmódot, amely megelégszik azzal, hogy az ember saját magát feltárja, de megoldást nem ad hozzá. Olyan ez a mű, mint egy gyónás a felettes énnek.

A két világháború közötti évtizedek szellemi életét meghatározta a vágy a nagy rend megtalálására – magyarázta Gaál József. József Attila érzékelhetően a szeretetben vágyott megtalálni ezt a rendet, de akár még a hit is lehetséges út lett volna számára – akkor is, ha tudja, hogy nincs kihez szólnia. Ebből is fakad a disszonancia; a mondataihoz, mondat- és szótöredékeihez készült képzőművészeti illusztrációk ezt adják vissza az olvasónak.

Az irodalomtörténész szemével Bókay Antal, a Pécsi Tudományegyetem professzora, József Attila- és pszichoanalízis-kutató közelített e különleges szövegegyütteshez. Egyáltalán mivel van dolgunk: pszichoanalitikus fantáziával vagy műalkotással? Bókay Bori Imrét idézte, aki szerint a Szabad ötletek a szürrealista világirodalom egyik legjelesebb alkotása. Akár posztmodernnek is nevezhetnénk: a szövegnek nincsen címzettje, struktúrája. A keletkezéstörténetéről az irodalmár elmondta: a költő egy üres, ún. kiadói mintakönyvbe jegyezte le a 170 oldalt. Az elején két oldalt üresen hagyott – ide írta be zárásképp az összegző Foglalatot. Ennek azért is van jelentősége, mert arra utal: nem kizárólag magánhasználatra készült a szöveg, számolt az esetleges, későbbi olvasókkal.

Valószínűsíthetően önterápiával van dolgunk – hívta fel a figyelmet Bókay Antal –, ahogy azt József Attila olykor verseiben is megfogalmazta („még jó, hogy vannak jambusok, / és van mibe belekapaszkodni”). A „főhős” az asszociációkon keresztül elmesélt Én. A beszélő azonban nem stabil énnel bíró karakter, itt maga a beszéd kezd el működni. A narrátor, és amit elmond, egy és ugyanaz. A tereknek nincs szimbolikus értelme, a felbukkanó személyek is ötletszerűen jönnek elő („Jött a Szász Zoltán”, „Itt volt a Nagy Lajos). Az események a fantáziaműködés produktumai, nem tudjuk, hogy ezek közül mi igaz, és mi a képzelet terméke. A beszélő jellemzően a traumatikus emlékekre tér vissza újra és újra.

Valódi szeretetdialógus csak az anyával, a Mamával folyik, mindenki más csak pótlék. Így maga Gyömrői Edit is, a költő pszichoanalitikusa, akivel József Attila sokszor kezd „áldialógusba”, a legtöbbször hevesen szidalmazza, gyalázza, verseng vele. Magát sem kíméli: újra és újra lealacsonyítja, degradálja önmagát („ingyenélő szar vagyok”, „mással is helyettesíthető vagyok”). Édesanyjával való viszonyának megértéséhez kulcstörténet a bukta esete – hívta fel a figyelmet Bókay Antal. Attila középiskolás korában történt, hogy a Mama buktát sütött, majd, amikor senki nem volt otthon, Attila mindet megette. Hazaérve édesanyja dühében szétvert rajta egy sodrófát. A költő ehhez az eseményhez kapcsolja édesanyja rákbetegségének kezdetét („a verésig minden rendben volt / aztán lett beteg az anyám”).

Az egész szöveget áthatja a szeretet utáni vágyakozás; József Attila voltaképpen a teremtő szeretet lehetetlenségéről beszél. A végletes kiszolgáltatottság, elhagyatottság érzékeltetésére az irodalomtudós egy Németh Andor lejegyezte történetet osztott meg a hallgatósággal: amikor a Szieszta szanatóriumban Németh és Ignotus Pál meglátogatták a költőt, az egyik nővér bepanaszolta, milyen zagyvaságokat és csúnyákat mond neki. Amikor ezt József Attila szemére vetették, ő azzal védekezett: csak az álmait mondja. Ignotus Pál rászólt, hogy éjjel álmodjon, nappal meg foglalkozzon hétköznapi dolgokkal, kérjen hashajtót a nővértől, ne ilyesmikkel traktálja. A költő erre úgy védekezett, nála ez másként van: „Bennem kívül van, ami másban belül.” Különösen szép magyarázat ez a Szabad ötletekhez, de a Foglalat zsenialitását azért nem múlja felül. Ezt később meg is hallgathattuk az esten.

 Gaál József hozzáfűzte: Dömény Csaba sokat tett azért, hogy a kötet képi anyaga felerősítse a szöveg ambivalenciáját. A litográfiákat ugyanis sok helyen egymás mellé illesztette, s így, akár egy Rorsach-teszt ábrái, ezek is asszociációs képzeteket hoznak létre. Eljátszanak a szimmetria vagy aszimmetria lehetőségével, s hogy mit képzelünk bele ezekbe az ábrákba, az csak rajtunk múlik. Bókay Antal azzal egészítette ki a gondolatot: József Attilával valóban elvégzett egy Rorsach-tesztet Gyömrői Edit, de a költő annyit beszélt minden képnél, hogy végül abbahagyták. Dömény Csaba is ismerte a történetet, sőt éppen ez ihlette, hogy a Rorsachot megidéző illusztrációk segítsenek az olvasót is magukkal ragadni. „A megoldatlanság azért van, mert újra és újra lehet értelmezni” – összegezte a gondolatait Gaál József a mű kapcsán.

A „meglepetésvendég” ekkor toppant be: Jordán Tamás színművészről már lemondott a közönség – úgy értesültünk, lekéste a vonatot, amivel érkeznie kellett volna. Ám a sors kegyes volt, és a taps után kíváncsian visszaült mindenki, hogy meghallgassuk a művészt. Érdemes volt. Jordán elmesélte, hogyan került kapcsolatba ezzel a vitatott, ám felemelő művel. Először akkor volt alkalma József Attila-verseket előadni, amikor a Magyar Televízió a költő születésének 70. évfordulója alkalmából meghívta verseket mondani Latinovits-csal és Cserhalmi Annával. Jó pár évvel ezután került kezébe a Szabad ötletek jegyzéke, és annyira lenyűgözte a szöveg, hogy megtanulta kívülről. Kezdetben egy-két barátjának mondta el a konyhában halkan motyogva, egy-egy üveg bor mellett. Amikor Bálint Andrást megválasztották a Radnóti Színház igazgatójának, Jordán lehetőséget kapott, hogy előadói estet csináljon a szövegből. Ez persze korántsem volt ilyen egyértelmű, már a szöveg napvilágra kerülését is sokan felháborítónak tartották. Mint a színművész elmesélte, Réz Pál például feldúlva jelentette ki, hogy ő egy ilyen előadásra el nem megy.

Jordán Tamás kereste az adekvát megszólalási módot: azt, amelyben a trágárságok, a kemény szavak és mondatok sem hatnak bántóan. Ezt egyedül a régi, konyhában elsuttogott, bensőséges szövegmondás tudta megteremteni, de színpadon nem lehetett volna hallani. A megoldás a „tolmácsgép” lett: a közönség tagjai egy fülhallgatón át hallhatták, amint Jordán a színpadon egészen halkan, mint egy vallomást mondja a művet.

Ő maga – vallotta meg az esten – úgy érzi, pontosan azt tárja fel a költő, amit ő is érez. Nem mintha bármi hasonlóság lenne az életében József Attilával, de a kicsinységünk, védtelenségünk, kiszolgáltatottságunk közös élmény. A színművész ennek alátámasztására elmondta a Foglalat szövegét, melynek első néhány sora így vall a mű mibenlétéről: „Az a szerencsétlen, aki ezeket irta, mérhetetlenül áhitozik szeretetre, hogy a szeretet vissza tartsa őt oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek s akit ezen kívűl azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Igy kivánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák.”

Szöveg és fotók: Laik Eszter

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.