Ugrás a tartalomra

 

A vágy a szélső szobákban

szebb a naplemente a házak falán

azért szültél hogy
végignézzem
gyönyörű fulladásod

mint gyermekruhából
kinőttem belőled
innen már látni
a mézszínű citromízű
reggeleket

veled maradnék
ha távozásaim
elengednéd

te lennél
összkomfortos megváltóm
két pitvarral
két kamrával
és én minden idegen télen
belehalnék abba hogy
egymást csak kibéreltük
a megmaradásban

belégzés

ezt is csak úgy meg kellene írni
mint télen a tavaszt

sem írni
sem beszélni
nem tudok már
a madarak felszállnak
én maradok
mint bőrön a barnulás
mint tenyérben egy simogatás

keveset beszélek
a fontos dolgokról
sokat istenről

amúgy jól vagyok tényleg
csak egy cipőfűzőről
eszembe jutottál

kilégzés

elfelejtett lélegezni az ég
felhőkbe szívódnak fel
a repülő halak
kitágul az idő pupillája
és lemorzsolódik a tér
éhes galambokként
csipegetjük a történést

a vágy a szélső szobákban
karmokat növeszt
anyu levest főz
apu házat épít a kilégzéseiből
én nem hiszek senkinek

selyem

semmilyen érzelemben
nem veszek részt
langyossá tett
ez a kifordított létezés

a végtagjaim
mint fáradt balerinák
bennem oroszlánokat szelídítenek

arra vagyok jó
mit mások elvégeztek
a múlt felvarrásait bontogatom ki
szemhéjamon lassan apad az álom

pirkad s feltámasztjuk a tegnapot

eső

mint a gyöngykavics
hull az isten itt hagyott
szomorúsága

1998 januárjában született Székelyudvarhelyen. Jelenleg Budapesten él, és a Tan Kapuja Buddhista főiskolán tanulja, hogyan kell kirakóst játszani a világgal. 2015 szeptemberétől ír verseket. Ez az első publikációja.

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.