Ugrás a tartalomra

 

Sem Bakony, sem Párizs

A nincsen himnusza – kortárs versek Ady Endre halálának századik évfordulójára

Viola Szandra

Nyárvers, avarvers

Mindig visszavársz,
ahogy az idő  pórázon sétáltatja az éjszakát,
és túl sós ételedben is folytatódik a tenger,
ahogy virágot köp a nyár,
szeleburdi, beteg-nyár,
szénaboglya-nyár,
minden szép, minden csoda,
minden költözőmadár,
elhagyom fészkem-hazám:
de a véletlen a tájra visszajár.
Végigszeretni a tájat szemeinkkel,
azt kell,
oda- vissza,
zegzugát, láthatárát,
végét, hosszát,
a csend visszhangjait hívogatni némán.

Ne repülj el, mert
kakasviadalok piciny szívével szeretlek,
fölborzolt tollal, nevetségesen,
és bezselézem a hajad,
és akkor rád szárad a fény,
mintha mindig  napon volnál,
csillogsz szerelmesen.

Úgy vékonyodik az álmunk,
ahogy nyúlnak az árnyékok,
és szemedben megülnek a  lidérces messze- fények,
a hajnal már félig csend és félig merénylet,
madárlárma és szárnysuhogás,
úgy alszol, mint kinek angyaltoll
van a párnájába tömve,
és szárnymotozás-fehérségben
rakod ki képzeletben az összetört Egészt.

 

 

Végh Attila

Menedék

Ehhez nem kell Bakony, sem Párizs.
Önmagam menedéke, bujdosója,
ülök egy mentőautóban, az élet angyala,
villog a költészet rohamkocsija,
amerre megy, megszűnik a KRESZ,
a rendelt út eltörli a rendet,
egy ájultat viszünk önmaga felé,
ülök mellette, és dúdolgatva fogom a kezét,
ennyit tehetek,
szárnyam elsimítja arcvonásait,
dalom az infúzió.
Soha nem vesznek észre, mert minden vagyok:
az égbolt Pest, Várad és Párizs fölött,
a Berlin tetőin álldogáló angyal,
a mentőkocsi, a benne pislákoló élet.
Csak az egészen apró gyerekek látnak,
bennük nem alvadt meg a csodálkozás,
reményeik még nem fürdőszobatükrök,
ők még nem tudják, hogy az intimitás
manapság annyi, hogy kikapcsolod a monitort,
hogy aztán a mobilodon féjszbúkozhass tovább,
persze majd fölnőnek ők is.
Akkor már csak egy balesetben bízhatnak,
s hogy a rájuk omlott rend fölött
jön egy mentőangyal, aki én vagyok,
égetnivaló poéta, bakonyi betyár,
életszentség ateista hírnöke,
Párizs lombjai alatt bujkáló ősz,
vérerekben őrjöngő ének.

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.