Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4 /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;} Már mindenki kijött, aki azon a gépen utazott. Izgulok a parkolásért. Itt Larnakában a parkolóőrök nem olyan agresszívek, mint Pesten, de ha kell, őket sem kell félteni.  Már megpillantom. Közeledik. Nem úgy öltözködik, mint a hatvanas férfiak. Látom, ő is már messziről kiszúrt. Minden csak pénz kérdése! ahogy ő szokta mondani. Annak művésze, hogy az anyagiak bombácskáját mikor és hol dobja be. Ellenszenvet kéne éreznem iránta. De így, akár egy atyáskodó gyámom. De végül is: riválisok vagyunk! Eszterrel - úgy másfél éve - előle menekültünk ide, egy nekem felajánlott, de kudarcra ítélt, edzői állás reményében. Sajnos a keze ide is elér - minden csak pénz kérdése – és ha lehet így mondani, azóta elegáns zaklatásainak vagyunk kitéve. Most feldúlt és ideges. A fia, Gergő szülinapja apropóján érkezik. Mindennek kell adni egy nevet. Kezet fogunk. Nem rokoni, hanem inkább amolyan üzlettársi kapcsolat látszatát kelthetnénk. Érthetően ingerült. Eltűnt a bőröndje. - A szerződések és a munkatervek is benne vannak - dühöng. – Az angol és a görög fordítás! Hadd dühöngje ki magát! Szeretnék a kocsihoz kimenni, hátha megúszom a büntetést, de megkér, menjek vele, mert a jegyzőkönyv megírásánál szüksége lehet rám.

 

Úton vagyunk. Gondolom, az ebédszünetnek köszönhetően, a parkolóőrök elhanyagoltak.

 

Kiszikkadt táj felett forr a ciprusi ősz. Beszélgetünk. Érdeklődött, hogy mennyire okozott nekem gondot a jobboldali kormány és balkézszabály. Megnyugtattam, hamar meglehet szokni. Egyedül a tolatós parkolás okoz még gondot. Természetesen, először a hétéves fiáról kérdez, majd Eszterről. Csak ne kezdjen el lelkizni! Ahogy ismerem, menetrend szerint most kezdhetné.  Noémi felöl is, érdeklődik. Amolyan kötelező udvariasság. Tényleg, hiszen a fiának a kétéves húga. Csakhogy a kislány biológiai apja én vagyok. Most a tájra mereng, miközben homlokáról, tarkójáról a gyöngyöző izzadságot törli. Ő a kontinentális őszből érkezett. Bármilyen fittség benyomását szeretné kelteni, így közelről egy izgága, ideges öregember. A ház, amelyet ránk erőszakolt, és nekünk bérel, elénk áll pompájában és újkori antik giccsességében. Az érett latin szépségű Eszter a két gyereket kezén fogva, elénk jön. - Papa, papa - ujjong Gergő. Vicces! Őt Papának szólítja, engem apának. Noémi is egyfajta Papának könyvelte el. Úgy is szólítja. Ebéd közben Noémi a Papa ölében akar ülni. Ez egy látens pozícióharc közte és Gergő között. A kisfiú duzzog. - Szeretned kell a tesód - inti a fiút. - Az utóbbi időben mással csináltatom a gyerekeimet, mormogja kajánul az orra alatt. Mivel Esztertől nincsen elválva, Noémi egyelőre az ő nevén van. Titokban a tekintetünket lesi. Eszteren láthatóan lappang a feszültség. Várható, hogy a vihar előbb-utóbb ki fog törni.

Csak majszol. Nyilván ideges az eltűnt bőröndje miatt. - Ha már itt vagyok, el szeretnék menni a Szent Lázár bazilikájába is - mondta fontoskodva.

– Sorsunk hasonló,- magyarázza, Én is meghaltam három éve, és íme, valami csoda folytán feltámadtam. Titkon a tekintetünket lesi. Eszteren látszik, hogy egyre feszültebb. Felszólítja Gergőt, hogy vigye ki a húgát játszani.

– Igen - folytatta az öreg - feltámadtam és ott álltam egyedül, aligha nem a bomlás bűzeivel.

– Mi lenne, ha ezt a műsort most mellőznénk, -vágtam közbe ingerülten. Tudjuk, most jönnek a szemrehányások. Te szedted ki a háládatlan Esztert a szarból… a részeges apja mellöl… Unjuk már! Fogadd el végre, ami van és hagyj minket békében!

– Na és nem így volt? - kérdezte gyűlölködő ábrázattal. Hirdette magát, hogy megértő szponzort keres…  és én beleszerettem. Ő is azt állította, hogy…

– Az ilyen jelenetek miatt rettegek minden találkozásunkkor - pityereg az asszony. – Minden alkalommal végig járjuk a vörös kakas meséjét. Igen! Én hirdettem, te hirdettél, mindenki hirdetett!

Az asszony, a zokogás közeli állapotában, mintha a víz melyéről bukkanna a felszínre.  Az öreg, azon kívül, hogy tálaláskor bekapott egy néhány olíva bogyót, nem evett. Idegesítően, balkeze ujjaival dobolt az abroszon.

– Én őszintén hálás voltam, amiért kiemeltél a mocsokból-lihegte Eszter. Majd őszinte szeretetet is éreztem, amig… Az öreg kérdőleg nézett rá. A nő nyomatékkal folytatta; nem szereztem tudomást Lizáról és a váci titkos lakásról. Akkor minden összeborult bennem. Az öreg dühösen felpattant.

– Azért még nyugodtan folytattad a tanulmányaid az én pénzemen. Ha olyan kiváló jellemnek tartottad magad, miért nem szakítottál rögtön?

– Már volt egy fiúnk… - zokogott a nő.

– Ti nők! Mesterien ki tudjátok játszani ezt a kártyát! A gyerek!  Akkor is volt egy fiúnk, amikor ezzel a jómadárral összeálltál - állával felém jelzett.

– Az első exem is a gyerekünk témával jött. Egy embert be lehet csapni, ki lehet forgatni… netán el lehet hagyni, csak az igazságot nem lehet elásni - szónokolt teátrálisan. - Az igazság bármikor a felszínre törhet, azzal bármikor számolni kell! Hevenyészett szónoklatában kifulladt. Én jobb híján igyekezve cinikus pofát vágni, látványosan megtapsoltam.

– Te csak maradj veszteg!- förmedt rám. Eszter tud arról, hogy a főiskolán az ócska kivénhedt professzorasszonnyal éltél? Ti ketten összeillettek!

Legszívesebben felpofoztam volna. Üvölthetnékem volt.

– Mars ki a házamból! - förmedt rá a képzelt énem. De röhej. Tudom, hogy effélére várt, hogy végezetül kajánul a pofámba vágná: Pardon, ez az Ő háza. Elfúló hangon sziszegtem: Nem lehetne ezeket a dolgokat mellőzni?

Úgy látszik, alaposabban utána nézett a múltamnak. Fogásokat próbál rajtam, ezért temérdek információra van szüksége. Pechjére, Eszternek nagyjából említettem az intézmény Báthory Erzsébetjét, a Kortalan Hölgyet, aki fiúkat fogyasztott, de nem abban a kivitelezésben, ahogyan történelmi elődje a szűzeket. Úgy látszik ezt is kinyomozta. A Kortalan Hölgy, már a hatodik ikszen túl, a már ötvenes férfiakat is semmibe vette. Állítása szerint, az ötvenes férfiak számára teher a szex. Ha felül vannak, szédülnek, ha alul vannak, nem kapnak levegőt, oldalról meg nem látszik a tévé. Az öreg pedig meg volt győződve, hogy betett nekem és Eszter ezegyszer mellé fog állni. Lehet, hogy ez a jelen utazásának célja? Tévedett. Én már a legelején említettem Eszternek, mint ahogy ő is beszélt a rákban elhunyt édesanyjáról, az asztmás alkoholista apjáról, akivel a nagykorúsága előtti időszakban, maradni kényszerült. Egy érettségi előtti szerelmi kudarcot követően hirdette magát és ahol az öreg hirdetésére is rábukkant.

– Miért nem adod fel?-kérdeztem.

– Nem tudom feladni – mondta lelombozva. Eszter és a fiam számomra a legfontosabb. És nem tudok rájönni, hogy te, hogyan kerültél a képbe. Amig fel nem bukkantál minden rendben volt. Eszter megállt előtte, és szinte szótagolva, közel a képébe sziszegte:-Lásd be, a nők terén neked kell a változatosság és megvan a pénzed is hozzá. De ehhez én nem asszisztálok.

Reggel verőfényre ébredtünk. Valódi indián nyár! A Papát és a gyerekeket elvittem város nézőbe. Eleget tettem az öreg azon kívánságának is, hogy meglátogattuk a több mint kétezer éves vélt alteregójának - Szent Lázárnak - templomát. Itt újból azonosult Lázárral. Elmesélte: Eszter lelketlen hűtlenségét követően, napokon át csak vedelt.  Úgy talált rá a férjezett nagylánya és hívta a mentőket.

Ebédre érkeztünk. Észrevettem, hogy Eszter feszült és ingerült. A reggel még semmi baja sem volt. Az öreg mintha veszélyt szimatolt volna. Jól ismerte az asszonyt. Körbe ültük az ebédlő asztalát.

– Hát, most már csak a munkámnak élek, - kezdeményezett a vendégünk, mert érezte, hogy valahogyan ki kellene ugratni a nyuszit.

– Így egy szál magam, egyedül maradtam és már csak a vállalkozásom tartja bennem a lelket. A vállalkozásnak költségei vannak.

– Igen! - szakítottam félbe. - Mi is sokba kerülünk neked. Most ez fog következni. Mi nem kértük a segítséged.  Tudomásodra hozom, hogy már van rendes munkám. Egy kisebb, szerényebb ingatlant én is tudok bérelni.

– Tényleg? - kérdezte gúnyosan. Milyen munka? Errefelé is megfizetik a dzsigolókat?  Nem kis erőfeszítésembe került türtőztetnem magam.  Nem mondom el neki, hogy éjszakánként sóförködöm és rakódok egy ismert áruház láncnál. Közben Eszter eltűnt és újra előjött egy ragasztószalaggal átkötözött Samsonite bőrönddel. Az öreg elhallgatott, majd felállt és odarohant.  - Ezek feltörték! - dühöngött.

– Csak az igazságot nem lehet elásni! – Idézte Eszter. Tényleg, mi van a thaiföldi kiskorúval? – kérdezte szinte hisztérikus mosollyal. - Láttam, megvannak már a rabszolgatartó engedélyeid.

Az öreg csak hallgatott, csak a valószínűtlenül szürke szemei nyugtalankodtak. - Ez az én dolgom – mormogta végül - és nem kiskorú, mert a kiskorút hatóságilag nem engedik elhozni. 

Az általam valahogy használhatóvá javított bőröndjét felraktam a mozgószőnyegre. Maga alatt lézengve becsekkolt. Tíz évvel öregebbnek látszott. Valószínű, hogy azon rágódik, hogy még otthon, ki kellett volna tennie a szűzre utaló iratokat. Tényleg, minden engedélye megvolt a házassághoz. Kezet fogtunk. – Helyes kis teremtés volt a kis ferdeszemű - mondta kissé elmerengve. De mire az egész hercehurca végére értünk, meggondoltam magam. Tényleg, volt egy kommersz utóíze az egésznek. Gondolom, az EU-ba érkezését követően, ő is faképnél hagyott volna.

Szerettem volna már elbúcsúzni.

– Fogtok boldogulni? – kérdezte.

– A csapból is a munkalehetőségeket hirdetik - mondtam.

– A tervezett vállalatod, mire virágzana, mi éhen halnánk. Gergő most elkezdte az iskolát és Eszter is vállal majd munkát. Ha szerényebb körülmények között is, de a te segítséged nélkül kívánunk élni.

– De én ragaszkodom, hogy a fiam megfelelő körülmények között éljen! - vonyította kétségbeesetten.

– Meg lesz neki így is mindene, nyugodj meg!

– Legfeljebb csak akkor jelentheted be az érkezésed, ha azt mi is akarjuk - gondoltam. De evvel ő is tisztában volt…