Sodródom

Sínek

Összesodort bennünket az élet, vagyis a munka, bár már korábban is ismertük egymást. Ilyen férfival idáig sosem találkoztam. Sétálunk, beszélgetünk, ismerkedünk. És te szingli vagy?, kérdezed. Nehéz a felelet, keresgetem a szavakat, magam sem tudom a választ. Igen. Bár számomra is rejtély, mi a pontos helyzet. De ezzel a válasszal elindul valami, akaratomon kívül. Sodródom.

Keresztút

Egy rendezvényről elfele, megállva ezzel-azzal néhány kocsmában, sokat iszogatva, végül kettesben maradva, nem igazán tudva már magunkról, megcsókolsz a villamosmegállóban. Vagy inkább csak félig. Nem teljesen. Nem tudom, mit reagáljak, nem tudom, mit kéne lépnem. Úgy hiszem, te épp együtt élsz valakivel, aki nem én vagyok. Visszacsókollak, és nem értem, mi történik. Aztán hagyom az egészet, nem kell nekem ezzel foglalkoznom. Sodródom.

Fő tér

Üljünk le, igyunk meg valamit, elmeséled, mi történt az elmúlt napokban. Mondom: jó, talán két sör belefér. Közben érzem, hogy ez valami más, már másról szól, amit én nem is tudom, akarok-e. Igyekszem nem tudomásul venni a pillantásodban lévő akaratot. Nem tudom, hogy ez az én akaratom-e. Próbálok úgy tenni, mintha észre sem venném. Elfogy a két sör, és megcsókolsz, úgy igazából. Puha az ajkad. Sodródom.

Otthon utca

Épp az Otthon utcában vagyok, amikor felhívsz, hogy ez így sok neked, te ezt nem akarod. Lassítsunk. Majd csak megállunk, vagy el sem indulunk. Legyen úgy. De nem, akarod, csak haragszol, hogy túl erősek az érzelmeid. Aha. Én nem haragszom, csak sodródom.

Szív utca

Elbúcsúzunk reggel, mennem kell dolgozni. Nézel utánam, én nem veszem észre. Te olyan független vagy, mondod később, pedig nem is vagyok az, csak nem feltételezem, hogy valaki hosszan utánam bámuljon elváláskor, és azt várja, hogy visszanézzek. Sodródom, mint mindig.

A konyhánk

Átbeszélgetett éjszakák, kibontott sörök. Milyen volt a gyerekkorod. Mesélj el mindent, tudni akarok mindent, be akarlak kebelezni. Nem akarok mindent elmesélni, nem akarom, hogy tudj mindent, nem akarom elmesélni a gyerekkorom, nem akarom, hogy bekebelezzenek. Közben persze élvezem a figyelmed, és a bekebelezést. De mégsem akarom. Sok nekem. Sodródom.

Bevásárlóközpont

Elmegyünk ruhát venni neked. Huszonnyolcadik üzlet, kurva hideg. Nem jók neked a ruhák, nem tudsz választani. Én várok. Utána elmegyünk enni, megint nem tudsz választani. Soha nem tudsz választani, az érzem. Én tudnék. Sodródom.

Tüntetés

Tüntetés a budai rakparton, most éppen ott. Együtt megyünk, mint általában. Órákig sorban állás sörért. Szabad vagy, azt nézem, mondod. Nem vagyok szabad, rab vagyok, a rabod vagyok. De nem mondom. Sodródom még mindig.

Otthon utca ablaka

Állok az ablakban, kéne indulnom hozzád. Felhívlak. Mindegy, milyen kedved van, csak gyere, kéred. Megígérem, indulok, de nem bírok, iszom még egy sört. Húzom az időt. Sodródom.

Mérleg utca

Nálad vagyok, végre odaértem. De te nem vagy ott igazából, csak a tested. Elmenjek? Maradjak? Nem tudom, mit tegyek. Ha elhagylak, összeomlasz. Gondolom én. De miért vagyok én itt? Máshol is lehetnék. Sodródom.

Kakukk utca

Nagyon szereted azt a másikat? Igen, nagyon szeretem. Akkor miért csinálod ezt? Miért vagy velem, és nem vele? Nem tudom. Írok neki. Nem tudom elküldeni. Nem vagyok képes. Hív, nem veszem fel. Ez van, mindig ez van, mindig mindenkit megcsalok. Fel kéne ébrednem, de csak sodródom.

Vég utca

Családi rendezvény, a tied. Nem tudunk elindulni, vízszintesen esik az eső. Nő benned a feszültség. Bennem is. Hazaérünk, megszáradunk, kibontunk egy sört. Mondani akarok valamit, kezded. Már a pillantásodból látom, hogy baj van. Nem akarok veled lenni, úgy érzem, hazudok. Szakítani akarok veled, mondod. Nem kapok levegőt. Mit mondjak erre? Hogy én meg veled akarok lenni? Jó, mondom kínomban, majd vidd el a cuccaidat. Sodródom.

London

Te Londonban vagy. Én a síneken, a keresztúton, a Fő téren, az Otthon utcában, a Szív utcában, a konyhánkban, a bevásárlóközpontban, a tüntetésen, az ablakban, a Mérleg utcában és a Vég utcában. Ahol te nem vagy. Pedig ott kéne lenned.