Latens, no. II. – XXI. rész – Nagy Zopán regényrészlete
A tébolydarendszerek fokozatosan megnyíló tereibe, szellemi fokozataiba bekerülve, nonszensz helyzetekbe keveredve, már-már: zen-dada / csan-dada mesterré, esetenként patologikus (vagy pata-logikus) kispappá, netán skizofrén pápa-jelöltté avanzsálódik az ember (a magunkfajta, belső utazó). A szürrealizmus itt meghaladta önmagát, ha létezett egyáltalán.
(A „Regény” mögött. Szimultánok szinopszis-lapjai, mint esetlegesség-rétegződések.)
Jól és szépen az ír, aki tüzes ortológus és tüzes neológus egyszersmind,
s egyességben és ellenkezésben van önmagával. – Kazinczy Ferenc.
A helyből (fejből) történő belső utazások és visszatérések olybá tűnnek, afféle élményeket indukálnak, melyeket például Gulliver élhetett át Capilláriában vagy Kazohiniában. A sokoldalú – és szinte érthetetlen cselekedetekkel megáldott Hinek és Behinek között izgalmas-abszurd történések kavalkádja, kálváriája zajlott…
Hogy hívják az Erdő Királyát? – kérdezte egy ismerős hang a falból. – Fa King (egybemondva, angolosan ejtve)! – Azonnal válaszoltam, hiszen erre a kérdésre évek óta fel voltam készülve. Gyakran gondoltam rá, bárhol is jártam – meséli a leíró egyes szám, első személyben: a „jelenben” viruló olvasónak…
Uzsonnaszünet. Könnyen emészthető mese, megtörtént eset alapján:
Az ősanyagból fogant három Norna, a sors lányai: a végzet fonalát szövik. Dalukban a múlt és a jelen eseményeit beszélnék el, ám a fonal elszakad, s ők nem látják többé
a jövőt. Létük értelmét veszti, eltűnnek a mélyben… Siegfried csak a ködsüveget és
a gyűrűt veszi magához, pedig övé a Nibelung kincs… Mágia, meghasonlott főhős, démoni erők működése… Waltraute titokban felkeresi nővérét, Brünnhildét, és beszámol a Walhallában történt „lázadásokról”, s kérleli őt: adja vissza a gyűrűt
a sellőknek, s ezáltal megszűnne égen-földön az átok hatalma.
Ám az istenségétől megfosztott walkür – szerelmes nőként – nem hajlandó megválni a gyűrűtől, Siegfried szerelmi zálogától… Gyűlöletszítás, ármánykodás, holló, dárda, hátba szúrás, sok vér, túlvilági láng-falak, „gyászinduló”… Hatalmas máglya: Siegfried holtteste „a világégés első áldozata”. Brünnhilde vele halna: paripáján a tűzbe vágtat… A Rajna kilép medréből, elárasztja a máglya helyét…
A gyűrű visszakerült a sellőkhöz. Hagen, a gyilkos hiába rohan tébolyultan a hullámok közé, a gyűrűt követelve: a sellők lehúzzák a mélybe…
Felcsap a láng a Walhallában is!
Az istenek birodalma megsemmisül…
A tébolydarendszerek fokozatosan megnyíló tereibe, szellemi fokozataiba bekerülve, nonszensz helyzetekbe keveredve, már-már: zen-dada / csan-dada mesterré, esetenként patologikus (vagy pata-logikus) kispappá, netán skizofrén pápa-jelöltté avanzsálódik az ember (a magunkfajta, belső utazó). A szürrealizmus itt meghaladta önmagát, ha létezett egyáltalán. Persze, az igen különös Zolema, aki (talán) a helybéliek egyik ulemája, vagy a szintén „bent” élő, briliáns elmeszéf-nyitogató Zemöki Igeböki szemszögéből kivetítve: teljesen más aspektusokat, gesztus-dimenziókat ismerhet(t)ünk meg.
A lelki gyakorlatokat ő (Zemöki) tárgy-tákolmányokkal szemléltette, így is utalva az itteni szabálytalan szabályokra… A kvantumfizika, az epifenomén, a szakrális véletlen, az afarézis vagy éppen a krűzus és a krázis kifejezések például megegyeznek a hormon-fázis (késés) és a normatív labilitás (kérdés) elméleteivel…
A kiválasztottakra szerelt, térdeiket verdeső, jókora rézkockák: bilevek, amiket nem nevezhetünk rézkockáknak, hiszen ezek a meghatározások inkább anebák, melyekre nem szabad azt mondani, hogy anyag, mert az a bikru létének anyagszerű tünete… Mutianyu is itt van velünk, avagy (elméletileg): a Nagy Fal és az Ég Temploma is visszaköszön…
Te pricc-pruccot mondtál egy betik-nek, ó, te bivak? – Rontott rám elképedve Zeremble, aki minden átmenet nélkül, részletesen mesélt a konák és a kemonok kiszámíthatatlan erejéről, majd a minden manifesztumot tagadó szuperzsinóristákról (akik a szuprematisták ellenlábasai) – és a behin-kór egy súlyosabb stádiumáról:
a kipu-ról tartott kiselőadást… – Hogy nő az orrod, kaleb? – kérdezte egy bölcs mufruk, amire nekem így illett válaszolnom: vakszi, egyre, vakszi…
Kint a „szabadban”, egy hullámpalával körbekerített részen Zenende, az udvari költő napi ujjgyakorlatait végezte éppen. Zizimix című (ismétlődő, variálható) fonikus óda-részleteit és a hozzá mellékelt kottákat írta a feketére festett hullámpala falra, most csipkebogyóval és szénnel kombinálva. A mai alcím: nemzetközi x-rímek és barátaik. A kiemelt szavakat vastagabb szénnel keretezi be: „mágikus négyzettel” oldja fel vagy semmisíti meg… Fő-őnix, ó-ónix, sixx, stexx, lynx, mimix, fox-flex, karmix, hamlex pix, dix op-tre-ix, closenfix, ap-pan-dix, fruktóz, glükóz, ma-mimóz, matrózpóz, háremix, ortodix, archaeopteryx…
Zift és Zadács is jó tanácsokkal láttak el, miközben kérték, hogy felálló hajú nők jelenlétében ne használjam a megértés szót, mert az (bizonyos helyzetekben) nemi szervet jelent, majd egy ló-lépésekkel elegy séta közben bemutatták a humoristáikat:
a fozforokat, illetve a szomorú-bölcseket: a makrukat is…
És önnek hogy nő az orra? – próbáltam személyeskedni egy tépett rongyokkal, lapulevelekkel betekert, döglött bogarakkal teleaggatott férfiúval, egy igazi tudós-ábrázatú megszállottal, akinek talpaihoz rozsdás tepsik voltak rögzítve, így, azokat cipelve, iszonyú zörgéssel-csörömpöléssel haladt. Ő így válaszolt: vasárnap nem lehetünk cinikusak! Majd elsietve hozzátette: Balevi abargetine trendad homagrido.
Mindig tanul valamit az ember – motyogta magában a leíró, mondhatni, kissé ön-ironikusan, és még valami eszébe jutott: például az sem mindegy, hogy mikor nem mindegy (ez is egy dilemma), hogy valami lamik vagy borema…
A nemzetek közötti, a nemek és nem-ek mögötti nyelvhidak is megnyílnak lassan.
A transz-kulturális (virtuális) fesztivál nyitott csarnokán túl: hermetikus különszobákban zajlik a megannyi „inter-autonóm” maszturbáció…
Mindeközben, jelen könyv szerzője, jelenlegi segédjének közreműködésével
(talán Faustroll Doktor végrehajtójának alteregójával): szöveg-folyamának kottáját, nyitott-zárt naplóját, sajátos táncrendjét, Latens végrendeletét írja…