Interjút akartam készíteni Esterházy Péterrel egy kisvárosi rendezvényen. A kritika a nagyregények mellett fontos alkotásának tartja az Egy nő című művét is. Amikor találkoztam vele, megajándékoztam Az utolsó szerelem hisztériája című versregényemmel.

– És hasonlít az Egy nőhöz?

– Nem. Az enyém pszichotikus és ezoterikus erotika, míg az öné naturális és logikus erotika. Viszont úgy döntöttem, megírom az Egy nő párbajregényét, túltéve önön, a 97 esetleírás helyett 99-ig meg sem állok! – évődtem.

– Már a 98 is túltenne rajtam – mosolygott.

 

Gyakran álmodom halott múzsámmal, Absolonnal. Megpróbálok előrukkolni portréjával. Arcát éjjel ecsetelem, szemét nappal kenegetem, összejön nehezen. A portré élethű.

Felteszem a fércbukra. Ez a kiállítóterem, jobbra nem futja.

Báróczy-Berzeviczy-Cseszneki Arzén azonnal lájkolja.

Hozzá is szól:

* Kedves Zsófia, Donald Trump barátom portréja élethű. Vele mindent ugyanúgy hallunk, egymás szájáról olvasunk.

* Kedves Arzén, akit lefestettem, nem az elnök, hanem egykori múzsám, Absolon. Rég meghalt a teste, gyakran meglátogat a tekintete. Folyóiratot szerkesztett, ő volt művészettörténet-professzorom, rendszerek kegyeltje-számkivetettje.

* Ó, ne, ne! Ne szerénykedjen, Zsófia, ez nem igaz! Belefestett Don szemébe egy jelet, amit csak az láthat, aki belelát. Nem kétséges, találkoztak, kettesben voltak! Hol randevúztak?

* Kedves Arzén, álmomban, álmomban, nem Szlovéniában!

 

Arzén kis-nagy ember, profilképén csokornyakkendőt visel. Nyolcvanhoz közel, ez nem érdekel. Épp huszonhat év van köztünk, mint Absolonnal. Ez abszurdum! Fátum! Kezében szivar, mögötte zászló, amerikai és magyar. Öltönyén néhány plecsni – nem akárki!

Utánanézek a Google-on.

Nagykövet, nagy követ görget. A MASZLAG-dóm „magyar sztrádáról le- és félrehajtott amerikai generációk” dómjának donja, fő tatarozója, álló ülnöke, köveinek görgetője. Megmozgat minden követ, nehogy ne legyen nagykövet.

Leesik a vállam, meg az állam. Hogy tud még lejjebb esni?! Ráták, statisztikák mutatják. Fügét mutatnak.

Arzén nyomul:

 

* Kedves Zsófia! Az ön talányos személye kiváltotta érdeklődésemet. Fessen tovább, örömmel nézem portréit. Üdvözlettel: Arzén

Én is nyomulok, hátha Amerikába jutok.

* Kedves Arzén, ritka kincs, hogy figyelmére méltatott.

* Oh, egyáltalán nem ritka, csak elsiklunk a lényeg mellett.

* Kedves Arzén, az emberek többségét az ostobaság mozgatja, ahogy a fércbuk is mutatja. Elfuserált, retusált képek, mémek. Mocskolódás, beolvasás. Semmi olvasás. A plebsznek legyen minden egyszerű, akkor minden nagyszerű!

* És a patríciusok, Zsófia?! Mire megértjük a lényeget, már nem fontos. A végén arra is rájövünk, hogy semmi sem fontos, csak a szeretet.

* Kedves Arzén, miközben a fontosnak vélt dolgokat kergetjük, a szeretetet elvesztegetjük. Mi marad akkor?

* Zsófia, önnek, mint festőművésznek, kiváló a képzelete. Találja ki, mit szeretne. Lehet, hogy ott is van, karnyújtásnyira, azért nem veszi észre. Csak nehogy a lottószámokat kérje tőlem! Itt New Yorkban későre jár.

* Aludjon jól, Arzén!

 

Arzén nem megy aludni, én se futni! A gép mellé ragadunk, nyalizunk, egymás szívébe nyilazunk! Napok telnek, levelek jönnek-mennek, a billentyűk megkergülnek.

 

* Kedves Arzén, elolvastam az élettörténetét. Magával ragadott, megfogott.

* Kedves Zsófia, én is megnéztem a portréit. Önt nyughatatlansága viszi előre. Ezért tud cikázni az egymást keresztező gondolatok között, a stílusa páratlan. Követem képzeletének szárnyain. Kézcsókkal: Arzén

 

Még hogy karnyújtásnyira van tőlem, amit óhajtok?! Vallomást tesz?!  Megveszek! Farostlemezt, festéket, ecsetet veszek. Portréjának esek. Arcát éjjel ecsetelem, szemét nappal kenegetem, összejön, ahogy tervezem.

Arzén portréja élethű.

Felteszem a fércbukra. Ez a legjobb galéria!

Báróczy-Berzeviczy-Cseszneki Arzén azonnal egy „imádom”-mal jutalmazza.

 

* Drága Zsófia, ez a portré csodálatos! Hogy lehet, hogy mindent tud rólam?

* Drága Arzén, eljött az idő, tegeződjünk, örvendezzünk. De azt állítani, hogy mindent tudok rólad, talán túlzás!

* Ó, ne, ne! Ne szerénykedj, Zsófia, ez nem igaz! Belefestettél a szemembe egy jelet, amit csak az láthat, aki belém lát. Nem kétséges, előző életünkben találkoztunk, kettesben voltunk! Csókol, ölel: Arzén

* De jó, hogy írtál! A kezem éjjel-nappal a klaviatúrán matat.

* Ó, de jó, hogy írtál! Az IPad éjjel-nappal téged mutat.

 

* Lassan feltérképezlek, Arzén. Ritka tudással értelmezed a világot.

* Zsófia drága, kérdezem: nehéz engem megismerni? Ugye nem? Van, amiben fajsúlyosnak kell lennem, különben easy going guy: könnyű menet, laza pasas vagyok. Itt már későre jár.

* Szép álmokat, Arzén!

 

Arzén nem megy aludni.

 

* Nem nehéz megismerni téged Arzén. Nekem nem! Látónak születtem, megfigyelőnek, ahogyan te is. Önérzetes férfiú vagy, aki ad a konvenciókra, ám olykor enged a hóbortjainak. Mondjam még, mit látok, ha Téged látlak?

* Folytasd, drága Zsófia, így én is jobban látom majd magamat.

* Arzén, te kivételes hatalommal bírsz, törvénykezéseket írsz.

* Édes, drága Zsófia, látom, előled nem tudom elrejteni: titkos társaság tagja vagyok. Az emberiségre kihat uralmunk. A világot szabadkőművesként nézzük, Istent a világegyetem építőmesterének nevezzük. Célunk, hogy az állam működését új alapokra helyezzük, és felszabadítsuk a politikát a zsarnokság uralma alól.

* Kedves Arzén, én azt hittem, az ilyesmi csak mendemonda!

* Kedves Zsófia, több millió taggal működünk, akik természetesen mind férfiak. * Arzén, a férfiak között is akadnak ostobák és bölcsek, ahogyan a nők között is. Nem szívelem, ha a nők képességeit megkérdőjelezik, a férfiak anyja is nő! Ha ismered a csoport vezetőjét, mondd meg ezt neki.

* Jól ismerem, legalábbis azt hiszem. Én vagyok! És máris megadom a választ neked: soha, soha nem engedünk magunk közé nőket. A hatalom nem a nők kezébe való!

* Miből gondoljátok, hogy a felsőbb lény férfi? Az ősi népek ismerték a nők hatalmát, azért volt matriarchátus! Könnyű a nők elé állva osztani az észt!

* Én erre nem válaszolhatok, őriznem kell a csoport titkát!

* Mi vagy te, titokmester?

* Mi vagyok? Voltam már inas, legény és mester, a mediterrán hágó lovagja, titkos tanító, tökéletes mester, a sátor ura, a rézkígyó lovagja és főfelügyelő. Most a Nagypáholy élén álló nagymester vagyok.

* Ne haragudj, Arzén, de ez olyan, mintha a kisfiúk játszanának!

* Zsófia, van nekem egy barátom, akivel mindent ugyanúgy hallunk, egymás szájáról olvasunk. Ő, ugye, nem kisfiú!?

* Nekem ő is kisfiú! Egy egészséges nőnek minden férfi kisfiú! Tudtam, hogy a barátodnál fogunk kilyukadni!

* Hol lyukadunk ki?! Na, hol is? A Vatikánban. A szabadkőműveseket az eddigi pápák kiközösítették. Ferenc pápa talán változtat ezen, és akkor mi, a katolikus szabadkőművesek, végre részt vehetünk a szentáldozáson.

* Arzén, miért egyértelmű számodra, hogy méltó vagy a nagymesteri rangra?

* Nem sorolom fel mindet, de például 2001-ben sértetlenül lesétáltam a merénylet után a World Trade Center lépcsőin. 2007-ben lezuhant a repülő, amelyikkel utaztam, egyedül én maradtam életben. 2005-ben pedig egy busz hátulról belerohant az autómba, mert előzőleg a sofőr infarktust kapott, és nekiszorított az előttem álló hűtőkocsinak. Az összezsugorodott autómból kimásztam, és egyenes háttal, felemelt fejjel elrendeztem, amit kellett.

* Kedves Arzén, mindez véletlen volt!

* Zsófia, ezen a világon semmi sem véletlen!

* Arzén, ha te vagy a nagypáholy nagymestere, miért adod ki a titkaid nekem? Ez a ti szabályaitok szerint főbenjáró bűn.

* Zsófia, ezennel meghívlak ide hozzánk. Töltsd ki az utazási engedélyt jóváhagyó iratot az elektronikus rendszeren, aztán, ha itt leszel, közvetlen közelről is belenézhetsz a barátom szemébe, láthatod, hogy tudtodon kívül is őt festetted le! A repülőjegyedet fizetjük. A MASZLAG-dómban ellakhatsz, életed végéig maradhatsz, alkothatsz.

 

Intézni kezdem az utazási engedélyt.

Újabb levél érkezik Arzéntól:

 

* Zsófia, két gyönyörű gyermekednek is, akiket ölelsz a feltett fotón, igényeljél okmányokat, nehogy otthon hagyjad őket!

* Arzén, ők nem az én gyermekeim, hanem a lányomé. Én a nagyédesanyjuk vagyok.

 

Arzén nem válaszol, se nappal, se éjjel! Megkukult, megbénult.

Hosszú a keze, tengeren túlról is átér, elér. Kiüt, leüt, fejbe és szíven üt.

Tapogat, fojtogat. Megpukkadok, megzakkanok.

A vén disznó, inkább kellett volna neki a fiatal édesanya két gyerekkel, mint az egyedülálló nagyanya. Még hogy szereti az átlagtól eltérő dolgokat?! Perverz! Nem elég neki a huszonhat év korkülönbség?! Degenerált!

Még hogy cikáznak és egymást keresztezik a gondolataim?! Szövegértés elégtelen! Ostobaság a négyzeten! Látens analfabéta, menj a francba!

Dúlok-fúlok, mindent összemázolok, időeltolódás ide-oda: agyalok. Hogy tudnék az orra alá borsot törni? Hogy tudnék rajta bosszút állni? Mi lehet a leggyengébb pontja, ahová, ha szúrok, vihetik a kijózanítóba?

 

* Kedves Arzén, azt álmodtam, hogy újabb baleset ért, remélem, nem vált valóra!

* Kedves Zsófia, nem, nem ért baleset, csak a feleségem esett át szervátültetésen. Nekem meghalni se lenne időm. Üdvözlettel: Arzén

 

I’ve got it! Megvan, megvan! A másfél méteres kis-nagy ember bekapta a horgot. Válaszolt! A mindent látó nemes úr, a nagypáholy nagymestere nyitott nekem egy ajtót, hogy az önérzetébe nyilazhassak! OK!

 

* Ó, szegény feleséged, mondok egy fohászt érte! Remélem, felépül. Küldjél a családodról egy fotót, biztosan büszke vagy rájuk.

 

Megérkezik a fotó. Ez kellett nekem! OK! Most én is küldhetek neki egy fotót!

Kimegyek a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodába, a vízilabda-válogatott edzésére. Kiválasztom a legvagányabb srácot. Két méter tíz – vagy húsz. Olyan daliás, pompás, hogy majdnem mellézuhanok, a medencébe fulladok. Megkörnyékezem, hogy portrét festenék róla. Kötélnek áll, és mellém a műtermemben. OK!

Tűsarkúban a köldökéig érek, Arzén feltehetőleg az ágyékáig! Ez lesz az én elégtételem! A srác átölel, felkap. Kattog a gép. Check this out! Ezt kapd ki!

 

* Kedves Arzén, cserébe én is küldök néhány fotót, amelyeken a kedvesemmel láthatsz. Sajnos, nem enged Amerikába, nem bírja egy percig se nélkülem! Donnak és neked eredményes tárgyalást kívánok Ferenc pápával!