Jelige: Fortuna – Itt vagyok!

Jelige: Fortuna

Itt vagyok!

Itt állok mellette és hiába magyarázom neki, hogy ne csinálja! Csomagol! Komolyan mondom, csomagol! A konvektort se kapcsolja fel, hogy meleg legyen! Tényleg el akar menni! Nem elszántság van a tekintetében, hanem elkeseredettség! A nagy sporttáskába gyűri befelé a cuccait. Ezt kapta a munkahelyén, mivel ledolgozott ott három évet. Ez volt a jutalom a hűségéért. Megint elmegy! Nem ez az első eset, hogy összekaptak az apjával valami apróságon, ő ilyenkor összecsomagol és elmegy. Persze mindig visszajön. Most azért komolyabbnak tűnik a dolog. Min vesztek össze megint? Na, min? A krumpliültetésen! Hogy lehet egy krumpliültetésen összeveszni! Megértem már pár dolgot mellette, de ekkora ostobaságot! Nem mondom, hogy jól indult a nap. Ha közös munka van ebben a házban, akkor soha nem indul jól. Ő már attól retteg, hogy valamiért megint le lesz szidva. Most éppen azon vesztek össze, hogy az apja szerint nem két centivel arrébbra rakta a krumplit a gödörben. Ő meg persze vissza szólt, mert szerinte nem azon a két centin múlik, hogy kikel e a burgonya. Szó szót követett, végül földhöz vágta a krumplis vödröt és bejött csomagolni. Közölte, hogy elköltözik. Ezen megint összevesztek. Én meg hiába álltam ott akkor is mellette és mondtam, hogy fogd be a szádat, nyelj egy nagyot és csináld tovább! Nem! Ez a szerencsétlen megint megsértődött és csomagol!

Most meg bejött az apja is! Le se vette a gumicsizmát, úgy jött be a szőnyegre. Máskor mindig leveszi, hogy ne piszkolja össze a lakást. Megint veszekednek.

–Ha most elmész, többet ne gyere haza!

–Nem is fogok! Elég volt ebből, hogy minden apróságért nekem esel!

Vissza fog jönni. Ő elindul, én pedig megyek vele és próbálok neki segíteni, de sose hallgat rám! Most is hiába magyarázok! Neki elborult az agya, ő megy! Mégis hogy akar nekivágni a nagyvilágnak? A barátnőjéhez nem költözhet! Ő együtt lakik az előző pasija anyjával. Már akkor el kellett volna hagynia, amikor ez kiderült, de nem! Ez a nem normális örült, hogy végre talált magának egy nőt. Állítólag Emese is szerette. Legalábbis ezt mondta. Akkor miért is feküdt le az előző pasijával? Másnap pedig bejelentette, hogy megtörtént a dolog. Még büszke is volt rá! Éppen ebédeltek egy étteremben. Ez a szerencsétlen meg mit csinált? Én hiába mondtam neki, hogy fogja meg az ételt és tányérostul borítsa a lány hajára, utána meg vessen véget nagyon gyorsan a kapcsolatnak! Nem! Ez elrohant! Mindig elrohan! Most is ezt csinálja! Nem megoldani akarja a problémákat, hanem elrohan előlük! Pár óra múlva felhívta a lányt. Még meg is csókolta, pedig nem érzett mást iránta, csak undort. Úgy tervezte, nem fogja a másik férfinak odadobni a lányt azzal, hogy szakít vele, hanem pokollá teszi az életét. Most meg egy se veled, se nélküled kapcsolatban vannak. Veszekedés és szex. Ebből áll a kapcsolatuk. Huszonévesek, mindkettő nagyon jól megy nekik.

Egy csomó ruháját otthon hagyta, csak a legszükségesebbeket hozta el a sporttáskában. Sétálunk az állomás felé és rajta látszik a düh, meg a kétségbeesés. De akkor is nekivág! Mindig nekivág! Utána behúzott füllel és farokkal jön vissza. Most viszont nagyon elszánt. Eltökélte, hogy nem fog soha többé ide visszatérni! Hiába állok elé és próbálom visszatolni, ellenáll. Elgáncsolom. Elesik, káromkodik egy cirkalmasat, de megy tovább.

 Valahol olvasta, hogy Henry Ford egy dollárral indult el Detroitba, vagy talán valami tévé reklámban látta? Mindig ez motiválta, amikor elköltözött a szülői házból. Mert nem ez az első eset, ugye. Egy dolgot felejt el és én kétségbeesetten próbálok rávilágítani. Ő nem Henry Ford. Henry Fordnak volt kézügyessége. Neki nincs.

Most meg azon agyal, hogy beköltözik az étterembe, ahol dolgozik. Két albérlet keresése között több kollégája is lakott már ott. A főnök is fiatal volt és voltak hasonló albérleti problémái. Megengedte nekik. Zsolti és Robi például a padláson rendezkedett be.  Nem egyszerre, hanem két különböző évben. Nála ez ki van zárva a tériszonya miatt. Meg amióta Laci leesett a padlásról, mert véletlenül belelépett a padlásfeljáró lyukába és eltört a keze, azóta nem szívesen mászkál senki a padlásra. Remélem, a főnöke nem engedi meg neki, hogy ott lakjon!

            A főnök megengedte, hogy ott lakjon, amíg nem talál albérletet. Három napig az étterem pihenőjében aludt a földön. Nappal itt szoktak ebédszünetet tartani munka közben. Egy pufajkát terített maga alá, amit akkor vesznek fel, ha a fagyasztóba mennek valamilyen áruért és a kabátját használta takarónak. Éjszaka takarítás van. Az éjszakások hagyják aludni, cserébe ő takarítja ki helyettük a pihenőt. Két négyzetméter az egész. A falon ott virít a neve tavalyelőtt óta aranybetűvel. Ő volt akkor az év dolgozója. Szép karrier. Most pedig itt csövezik a pihenőben!

 Talált végre albérletet. Már ha annak lehet nevezni. Inkább munkásszállás. Több szoba van egy épületben. Mindegyik három ágyas. A munkahelye Angyalföldön van, a munkásszállás pedig Cinkotán. Nem éppen két szomszédos kerület. Sőt! Két szobatársa is volt. Egy fiatalabb, aki biztonsági őr és egy idősebb, aki szakács. A fiatal sűrűn elverte a fizetését a kaszinókban. Hamarosan ki is dobták a szállásról. Az öreg magától ment el. Vitte az ötezer forintba kerülő könyvtári könyvet is, amit ez a szerencsétlen kölcsönzött ki. Mire ki tudta fizetni a könyvtárnak, addigra már tízezer volt a büntetéssel együtt. Egy vastag képeskönyv volt, a világ híres épületeiről. De őt nem utálta érte. Csabikát és az anyját utálta. Őket az egész munkásszállás gyűlölte, pedig biztosan nem tehetett róla egyik sem, hogy itt kellett lakniuk. Csabika minden reggel hisztizett valamin a folyosón, az anyja pedig hangosan kiabált vele, hogy hagyja abba. Albérletnek volt feladva a hirdetés, nem munkásszállásnak. Csabikát és az anyját ezért tűrték meg. Mindig időben fizettek. Én pedig most is itt állok ennek a rakás szerencsétlenségnek az ágya mellett és hiába suttogom neki, hogy menj haza! Nem megy! Makacs, mint egy öszvér.

A legjobb barátja egy alkoholista, aki egy autómosóban dolgozik. Nincsenek bejelentve, csak a borravalót kapják meg fizetésnek. Most dobták ki az albérletből, pedig az övéké nagyon jó helyen volt. A Thököly út és a Hungária körút sarkán. Úgy döntöttek, hogy egy albérletbe költöznek. Találtak egyet Rákosszentmihályon. Egy idős nő és a szintén idős férje volt a főbérlő. Csak pottyantós vécé volt, a fürdőszoba pedig egy műanyag lavór. A néni és a bácsi nem engedték, hogy nőket hozzanak ide. A néni és a bácsi szerint, ha nincs elhúzva a függöny, akkor elromlik a ház.

 Első nap arra ment haza, hogy a néni ott matat az általuk kulcsra zárt lakásban. Hiába mondtam, hogy ne költözzön ide! Ő ment. Évek óta itt vagyok mellette és soha nem hallgatott még rám! Egy hónap múlva kidobták őket. Az indok, nem volt elhúzva a függöny, amikor nem voltak itthon és így nem kapott elég fényt a lakás.

Fél év alatt ez már nem tudom, hányadik költözésünk volt. Megint egy munkásszállásra kerültünk. Itt az volt a legjobb, hogy naponta is lehetett fizetni. Az autómosós barátjának ez jól jött. De drága volt. Sokszor pedig be se jutottak. Az épület a Józsefvárosi piaccal szemben volt. A munkásszállás a legfelső emeleten, az alattuk lévőn kínai árusok laktak. Ők gyakran bezárták a főbejáratot. Délutános műszak után pedig már senkit nem tudtak értesíteni, hogy engedje be őket. Fizettek a szállásért, de az éjszakát mégis az utcán kellett tölteniük. Egy hónapot töltöttek itt is, utána pedig mi történt? Na, mi történt? Költözünk hazafelé! Végre megyünk haza a szüleihez! Új barátnője van és otthon, helyben vállalt munkát! Végre kezd észhez térni!

Tizenegy év telt el azóta, hogy a fent leírt dolgok történtek velünk. Én azóta is, jóban-rosszban itt vagyok mellette. Már feleségül vette az új barátnőjét és van egy egy éves kislányuk is. Este szólt a Főnök, hogy készítsem fel, mert holnap megtörténik a dolog. Nagyon kétségbeestem. Amikor bement a fürdőszobába, kinyitottam a lefelé nyíló fürdőszobaablakot és széttörtem. Széttört mindent, ami az útjába került. A porcelán szappantartó, a porcelán fogkefetartó. Ő meg csak nézett. A felesége szedegette össze a cserepeket. Amikor munkába indult, úgy érezte, hogy minden hajszála izzad és szúr a szíve. Mesélte neki az apja, hogy ő is érzett már így többször. Úgy gondolta, örökölte az apja betegségét. Délutános volt. Mindenkinek megmondta a magáét, és büszke volt rá, hogy az apjára hasonlított ezen a napon. A kislánya egy hete tudja kimondani azt a szót, hogy apa.

Másnap hajnalban kapott egy telefont. Meghalt az apja. A temetés után ránézett a feleségére és csak annyit mondott.

–Az őrangyalom megpróbált figyelmeztetni. Ezért nyílt ki és tört össze a bezárt ablak a fürdőszobában. Ezért éreztem az apám fájdalmát és ezért voltam tegnap olyan, mint ő. Van egy őrangyalom, aki próbál figyelmeztetni, de én nem hallgatok rá soha!

Nem tudtam, hogy átöleljem, vagy szájon vágjam!

–Ember! Csakhogy felfogtad! Itt vagyok!